Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
2874 Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Iván képviselő úr. Megadom a szót Lanczendorfer Erzsébet képvi selő asszonynak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban egy pozitív élményemről számoljak be. Ritkán éreztem magam olyan jól bizottsági ü lésen, mint a legutóbbin, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság ülésén, ahol a kormány tervezett, T/4094. számú törvényjavaslatához készített módosító indítványokat tárgyaltuk. Élmény volt megtapasztalni, hogy függetlenül attól, hogy a módosító in dítvány ellenzéki vagy kormánypárti oldalról érkezette, számtalan esetben a kormányoldal és az ellenzéki oldal együtt szavazott, és megszavazta a módosító indítványt a kormány ellenében. Ebben a lényeg nem az, hogy ki ellen szavaztunk, hanem az, hogy kiér t állt ki kormányzati és ellenzéki oldal egyaránt. Pontosítva: az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt elért, az életet becsületesen végigküzdő, koruknál, esetleg egészségi állapotuknál fogva magukon már segíteni nem tudó embertársaink érdekében szavaztun k. Kimondatlanul is az munkált bennünk - és jó, hogy így volt , hogy a kormány semmiféle pénzügyi egyensúlyteremtési szándéka nem magyarázhatja és nem lehet elegendő ok arra, hogy az élet utolsó szakaszát megkezdő, nyugdíjba vonuló korosztályt méltatlanu l súlyos helyzetbe hozza. Ezért nyújtottam be a bizottság által is támogatott módosító indítványomat az előrehozott öregségi nyugdíjnak a parlament által tavaly november 27én elfogadott feltételeinek változatlanul hagyása céljából. A törvényjavaslat 18. § (2) bekezdésének módosítását javasoltam oly módon, hogy a 2009. január 1je és 2012. december 31e közötti intervallumban mindkét nemnél, a nőknél és férfiaknál egyaránt, akik biztosítással járó jogviszonyban nem állnak, 40 év szolgálati idő esetén az elő rehozott öregségi nyugdíjkorhatárt egységesen a betöltött 59. életév legyen, és ne legyen büntető nyugdíjcsökkentés. (20.20) Ez a javaslat igazságos és méltányos, mert nemcsak az aktuális kort, hanem a munkában töltött évek számát is figyelembe veszi. Férf iaknál is teljesen indokolt az előrehozott nyugdíjkorhatár betöltött 59. életévre való visszaállítása. Gondoljuk meg, hogy a magyar férfiak egészségi állapota nagyon sok és komoly kívánnivalót hagy maga után. Ne felejtsük el, hogy az érrendszeri betegségek , köztük szívizominfarktus, agyi történések sajnos előkelő, vezető helyen szerepelnek a magyar férfiak halálozási statisztikájában. Miért is kellene 40 éves szolgálati idő után ezektől a Ratkónemzedékes férfiaktól kikényszeríteni azt, hogy előrehozott öre gségi nyugdíjba csak betöltött 60. életévüktől mehessenek? Másrészt nagyon sokan vannak - kaptunk ilyen tartalmú megkeresést is , akik a tavaly november 27én elfogadott törvény szellemében tervezték és alakították munkaviszonyukat, esetleg határozott idő re szóló munkaszerződést kötöttek, kalkulálva a betöltött 59. évtől igénybe vehető előrehozott öregségi nyugdíjjal. Mi lenne velük egy éven át a 60. életév betöltéséig? A 18. § (3) bekezdéséhez pedig azt a módosítást javasoltam, hogy 2012. december 31ét k övetően előrehozott öregségi nyugdíjra az a férfi és nő legyen jogosult, aki biztosítással járó jogviszonyban nem áll, 60. életévét töltötte be, és legalább 40 év szolgálati idővel rendelkezik. Módosító javaslatom szerint nem érheti az az igazságtalanság a 40 vagy ennél több éves munkában megfáradt embereket, hogy a kormány pénzt von el tőlük büntetésképpen, mivel a 40 vagy több éves szolgálati időt nem a tényleges öregségi nyugdíjkorhatárra, hanem korábban elérték, mert korábban kezdtek dolgozni gyárakban, földeken, kórházakban, iskolákban.
