Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
29 elkezdeni erről a vitát? Ha a nyugdíjrendszerbe átfogóan be akarunk avatkozni, akkor azt hétnyolckilenc évvel korábban meg kell mondani, mert az a tisz tességes. Nem aze a nemzeti felelősség, hogy okosan beszélünk erről a dologról? Nem azért, mert holnap meg kell változtatni a szabályokat - isten ments! - , vagy holnap életbe kell léptetni az új szabályokat, hanem azért, hogy Magyarország felelős, okos p olgárai értsék, hogy a saját nyugdíjrendszerük hosszú távon, a gyerekek és az unokák érdekében milyen változtatásokat kíván. Azt szeretnénk, ha ősszel erről a nyitott, okos vita elkezdődne. Hallom én, hogy valakik azt mondják, hogy a nyugdíjrendszerhez nem lehet hozzányúlni, mert aki ehhez hozzányúl, az maga a nemzetáruló. Szerintem ez így nincsen jól. Aki tudja, mert mindenki azt jelenti, mindenki, aki ért hozzá, hogy tízhúsz év múlva ebből baj lesz, azt arra kell hogy kötelezze a sokszor hivatkozott nemz eti felelősség, hogy most vegye számba, hogy mit kell csinálni, mert amit most teszünk, annak ilyen természetű ügyben húsz év múlva lesz hatása. Jó lenne, ha ebben elkezdődhetne egy okos párbeszéd. A felsőoktatás intézményrendszerének megújítását folytatni kell. Ebben a szakmában elég nagy egyetértés van, ebben radikálisan új elemeket nem kell tenni, de az, ami elkezdődött - hozzáteszem, már az előző kormányzat idején, most nagy léptekben folytatódott , azt be kell fejezni. Hármas - ebből lesz még vita : a Magyar Posta ügye. Hadd beszéljek világosan! Most nem tudjuk ezt itt lefolytatni, mert ahhoz rövid az idő. 2012ben meg fognak nyílni a nemzeti piacok - 2012ben. Mi a Magyar Postát állami pénzen kistafírozni nem tudjuk már ma sem, mert tilos. 2012ben s zabad a gazda, szabad a verseny, az jön Magyarországra, aki akar. 2012re vagy olyan erős a Magyar Posta, hogy bírni fogja a versenyt a német postával, az osztrák postával, a franciával, mert kellően jövedelmező és erős, és akkor lesz Magyar Posta még tíz év múlva is, vagy most félünk a beavatkozástól, és ugyan túl fogja élni a Magyar Posta a következő négyöthat évet, mert semmi nem fenyegeti, de nem lesz olyan erős, hogy amikor, mondjuk, a Bundespost idejön 20122013ra, akkor bírni fogja a versenyt. Mi itt ilyenkor az igazi nemzeti álláspont? Aze, hogy homokba dugjuk a fejünket, hiszen nem a mi problémánk, legalábbis nem most - remélem, hogy majd csak 2013ban találkozunk mi kormánypártként ezzel a problémával , de most kell tenni, okos vitát elindítun ke arról, hogy mit kell tenni a Magyar Postán. Emlékszem rá, amikor kisposták bezártak, és jött a mozgóposta, mennyi indulat jött föl. Értem én, hozzáteszem, ebben az emberi okokat is, de vagy ezt elkezdjük, és okosan merünk róla beszélni, vagy az fog tör ténni, hogy megint jönnek a nemzetieskedők, a vidéket féltők, a “sohasoha semmit nem engedünk megmozdítani” érvelők, és nem most, mert most nem lesz baj, 2013ra pedig a Magyar Posta rajta fog veszíteni. Felelős nemzeti diskurzust kívánok ebben. Nem azért , mert ez nekünk ma kell, hanem mert 2013ban fog kelleni; nem az akkori kormánynak, az akkori Magyarországnak, de ahhoz ma kell tenni. Parlament elé került, és azt gondolom - mondom miniszter úrnak, magunknak , hogy be kell fejezni a középtávú energiapol itikai koncepció vitáját. Hát, csak olyan apró kérdések fognak felvetődni, hogy mi lesz az atomenergiával középtávon, megújuló zöldenergiával mi lesz. Ezt a vitát toljuk magunk előtt elég régóta. Azért, mert nehéz a vita! Ősszel ezeket a kérdéseket el kell kezdenünk. Ötös: az iskolánál mondhattam volna, de önállóan akartam arra hivatkozni, hogy azt szeretnénk, hogy a következő évek a magyar kultúra reneszánszáról szóljanak, hogy a kortárs kultúra és a közkultúra megújítására több lehetőség legyen. Ennek kör ében azt kérjük többek között oktatási és kulturális miniszter úrtól, pénzügyminiszter úrtól, hogy kezdjenek el azon dolgozni, hogy európai példákat figyelembe véve legyen arra törvényünk, hogy a közfinanszírozásból épült közintézményekre fordított pénz eg y részét, egykét tized vagy egykét százalékát arra fordítsuk, hogy kortárs művészetnek adhassanak ezek a közintézmények helyet. Ennek van előképe a Magyar Universitas programban, Magyar Bálint csinált valami ehhez nagyon hasonlót egy programban.
