Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 7 (107. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatóságához és összeférhetetlenségük szigorításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÓTH KÁROLY (MSZP):
2698 típusúak, ugyanilyen jellegű szabá lyok vonatkozzanak az önkormányzatokra is. De elsődlegesen most az Országgyűlésről szólva, én úgy gondolom, hogy ha bölcsen végiggondoljuk, hogy az Országgyűlés mai munkája hogy néz ki, a képviselők elfoglaltsága hogyan néz ki, akkor azt hiszem, nagyon neh éz felhozni érvet amellett, hogy ez helyes, ha így van, és helyes, ha így tartjuk fenn. Be kell látnunk, hogy az Országgyűlés munkáját igenis nagyon erőteljesen befolyásolja az, hogy sokan, egyébként nagyjából azt lehet mondani, hogy minden frakcióban ülne k eltérő arányban, de ülnek helyi politikusok, polgármesterek, megyei közgyűlési tagok, tisztségviselők, önkormányzati képviselők. Én '90 óta veszek részt a munkában, és például az első parlamenti ciklusban - és itt vannak többen is, akik velem hasonló cip őben járnak - hétfőn reggel elkezdtük a munkát, és csütörtökön estig tartottak a bizottsági ülések. Nagyjából a péntek volt az, amit a választókörzetre, az ottani munkára tudtunk fordítani. És ez nagyjából így volt rendjén, mert ahhoz, hogy a bizottsági mu nkában tisztességesen végigvigyünk javaslatokat, végigvitassunk értelmes vitában fontos kérdéseket, végezzük a képviselői munkánkat, amivel bennünket megbíztak a választópolgárok, annak bizony igen komoly időigénye is van, de véleményem szerint szükséges h ozzá egyfajta szemlélet, amellyel nem születik senki, ezt meg kell tanulni. Azt gondolom, hogy az az országgyűlési képviselő, aki ha elkezdi a képviselői munkáját, nem hajlandó belátni azt, hogy erre fel kell készülni, ezt a hivatást - mert egyébként ez eg y hivatás - megfelelő módon el kell sajátítani, az nem veszi komolyan a munkáját. Igenis, komolyan kell vennünk a munkánkat, és ha komolyan vesszük ezt a munkát, akkor bizony be kell látnunk, hogy sok más elfoglaltság nehezen egyeztethető össze ezzel a fel adattal. A nemzetközi tendencia - és majd kénytelen leszek a részletes vitában folytatni a kifejtésemet - egyébként az, hogy az a helyes, ha a közszféra és a privát szféra elválik egymástól, de ennek a kifejtésére majd később fogok sort keríteni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Pettkó András tapsol.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén megadom a szót tíz percre Tóth Károly képviselő úrnak, MSZP. TÓTH KÁROLY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni , hogy a mai összefüggő napirend valahol a parlamenti demokrácia és a politika hiteléről szól. Számomra aggasztó, ha egy kétperces “ki nyer ma” játékká süllyesztjük le az ügyet (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból.) - mindegy, hogy ki. Szeretném elmon dani, a végén valaki nyer, de bárki nyer, ha a politika nem kapja vissza a hitelét a társadalomban - beleértve a képviselőket, ellenzékit és kormánypártit , akkor mindegy, hogy ki fog kormányozni, a gondja ugyanaz lesz. Nem ezért, és nem azért, mert előtt em elmondtak olyanokat, amelyek sajnos nem igazak, hanem azért, mert személyes meggyőződésem - és nem a képviselőcsoport véleményét mondom, hanem a személyes meggyőződésemet ebben az ügyben , én abban teljesen egyetértek az előterjesztőkkel, hogy mára kia lakult az a helyzet Magyarországon, hogy bár alkotmányos és nem igaz, hogy szürke, mert átlátható, minden évben megjelenik a Közlönyben minden juttatás, de a mai viszonyok között az egyik lehetséges feladat, amelyet el kell végezni, az a képviselők javadal mazásának újraszabályozása. Ennek részeként teljes egészében egyetértek az előterjesztőkkel, de én továbbmegyek, mint ők: ne lehessen olyan jövedelme, olyan juttatása a képviselőnek, amely nem adóköteles. Továbbmegyek: nem kell a képviselők számára különbö ző juttatásokat és költségtérítéseket biztosítani. Azért nem, mert ha ilyen megoldást keresünk, mint amit ma képviselőtársaink tettek, akkor előre látható volt, hogy aki nem a megoldásban, hanem a mai “ki nyer ma” játékban érdekelt, az nem az igazat fogja mondani, hanem amit igaznak akarja, hogy halljon más.
