Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 7 (107. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatóságához és összeférhetetlenségük szigorításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
2682 a magyar társadalom nem ezt fogadta el, meg a magyar politika nem ezt fogadta el, hanem kvázi főállású képviselő ket képzelt el 1990ben, és mindazok a módosítások, amelyek az elmúlt közel két évtizedben e tekintetben történtek itt a parlamentben, ezen alapelv mentén fogalmazódtak meg. Lényeges változtatások a képviselői összeférhetetlenség tekintetében történtek. Ma már gyakorlatilag mindent lehet tudni minden egyes képviselőről, minden egyes adatunk nyilvánosságra kerül, a vagyonbevallástól elkezdve a képviselői tiszteletdíjakon át mindenféle adatot megismerhet az, aki erre tulajdonképpen kíváncsi. Egy dolog körül a lakult ki - azt mondhatom, hogy sajnálatos módon - polémia és majdhogynem hisztéria a sajtóban: ez a képviselői költségtérítések kérdése. Itt valóban, ahogy Göndör képviselő úr is említette, bizonyos aránytalanság következett be, és itt most úgy gondolom, nem érdemes emlegetni, hogy most akkor melyik ciklusban történt ez az arányeltolódás, de kétségtelenül bekövetkezett az, amiről a képviselő úr is beszélt, hogy az alapdíj, illetve a kiegészítő pótlékok és a költségtérítés 5050 százalékban viszonyul egymás hoz, ami tulajdonképpen torz finanszírozást jelent. Az, hogy ez miért alakult ki, az, hogy a mindenkori politikai erők miért nem merték azt felvállalni adott pillanatban, hogy erről is őszintén beszéljenek a nyilvánosság előtt, hogy azok a tiszteletdíjak, illetve pótdíjak, amelyekben a képviselők részesednek, megfelelneke, arányosake azzal a munkával és elvárással, amit velük szemben megfogalmaztak, egy más kérdés. Úgy gondolom, hogy első alkalommal egy évvel ezelőtt, az új kormány megalakításakor próbált unk meg kísérletet tenni arra, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Sajnálatos módon az ellenzék nem mindenben volt partnerünk, néhány eleme a javaslatoknak valóban elfogadásra került, ugyanakkor lényeges változtatásra e tekintetben sem került sor. Most is mételten kísérletet teszünk arra, hogy ez a változtatás megtörténjen. A változtatás legfontosabb eleme most is, hogy minden egyes fillér, amit különböző módon a képviselők juttatásként kapnak akár alapdíjként, akár pótdíjként, az adófizetés alapjául szolgá ljon, és minden egyes fillér után adót fizessenek a képviselők. Itt van egy külön eleme a javaslatnak, ez a lakhatási költségtérítés. Ismert, hogy korábban az volt a szabályozás, hogy ez szerződés vagy számla ellenében történt. Ezt a parlament néhány évvel ezelőtt megváltoztatta egy akkori sajnálatos, a szabálytól eltérő alkalmazás miatt, és áttértünk az általános költségtérítésre e tekintetben is. Itt az a javaslatunk - amivel az MSZP frakciója teljes mértékben egyetért , hogy térjünk vissza ahhoz a rends zerhez, hogy a lakhatási költségtérítés számla ellenében vagy szerződés ellenében közvetlenül az Országgyűlés Hivatalán keresztül bonyolódjon, tehát ez semmilyen értelemben ne kerüljön a képviselőhöz. A képviselő bemutatja a számláját, illetve a lakhatási szerződését, és az Országgyűlés Hivatala közvetlenül a bérbeadónak utalja az ellenértéket. Úgy gondolom, hogy ez teljesen tiszta és átlátható viszonyt teremt. Egyéb tekintetben pedig egy olyan módosítási javaslatot fogalmaztak meg a képviselőtársaim, amely természetesen arányaiban változtatja az eddigi kiegészítő pótlékok rendszerét, de a változtatásnak az a lényege, hogy a képviselők borítékjába kerülő fillérek nem változnak meg, tehát az emelés, ami ilyen értelemben történik, abból a célból történik, hogy adót és járulékot is fizessenek a képviselők minden egyes fillérjük után, amit egyébként megkapnak. Ezért igaztalanok azok a vádak, illetve utalások, amelyek politikusok szájából is elhangzottak az utóbbi időben, mintha itt arról szólna a javaslat, hogy a képviselők az eddigieknél is nagyobb juttatásban részesülhessenek. Nem erről szól a történet. Arról szól a történet, hogy minden egyes fillérünk után adót fizessünk ugyanúgy, ahogy minden más állampolgár. Ugyanis a korábbi sajtóvitákban sem azt kérdőjelez ték meg, hogy a magyar képviselők aránytalanul magas jövedelemre tesznek szert; különösen a tekintetben, ha összehasonlítást végzünk oly módon, mint ahogy azt Géczi képviselő úr is tette: más országok, európai uniós tagállamok képviselőinek különböző jutta tásai arányaiban semmilyen mértékben nem különböznek a képviselőink juttatásaitól, sőt az utolsó harmadba tartozunk e tekintetben.
