Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 7 (107. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOCK ZOLTÁN (MDF):
2655 Köszönöm, Gusztos képviselő úr. Az írásban előre jelzett felszólalások végére értünk. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki szólni. Igen, Hock Zoltán képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. HOCK ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Igen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Többen megfogalmazták, hogy egy nagyon rövid törvényről van szó, amely mindössze három szakaszból áll, mégis azt gondolom, annak ellenére, hogy ez a törvény ilyen rövid lett, egy kicsit összelapátoltnak érzi az ember, amely nagyonnagyon sok hiányosságot is tartalmaz, ami rámutat arra, hogy ezen törvénycsomag keletkezése, keletkeztetése egy hirtelen felindultságból elkövetett törvényalkotási lázból fakadt, hiszen nagyon fontos kérdéseket kell szabályoznia, de az idő rövidsége és a kiérleletlenség is látható ezen a törvényen. Ha a mai nap tárgyalandó törvényeket nézzük, és egy picit áttekintünk és analógiákat próbálunk keresni, mondjuk, a vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatos, illetve a vagyonbevallásra köteleze ttekre vonatkozó törvénytervezettel, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy köztisztviselő, amennyiben a vagyonosodási vizsgálaton fennakad, mert a vagyonbevallása és a nála lefolytatott vagyonosodási vizsgálat eredménye eltér egymástól, akkor a törvény hivatalv esztésre ítéli a köztisztviselőt. Ennek megfelelően hiányoltuk, hogy az állami vezetőkre vonatkozó törvény ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, hanem önmagában csak azt állapítja meg, hogy le kell folytatni a vizsgálatot. A kérdés ott merülhet fel az állampo lgárban, a kérdésnek ott kell felmerülnie bennünk is, hogy mi van egy állami vezetővel, mi van egy kormánytaggal, mi van egy államtitkárral, amennyiben ez a vizsgálat számára negatív eredményt hoz. Önmagában kevésnek tartjuk azt a büntetést, hogy nyilvános ságra fog kerülni, vagy adott esetben - amit szintén nem szabályoz a törvény - valamilyen adójogszabályi következményei lesznek. Ezt a kérdést mindenképpen rendezni kellett volna. Elmondtuk az előzetes tárgyalásokon is - bár önmagában az Állami Számvevőszé ket mint alkotmányos intézményt alkalmasnak tartjuk arra, hogy ilyen fontos, a személyiségi jogokat érintő alkotmányos kérdésekben állást foglaljon és eljárjon , aggályosnak tartjuk, hogy az adóhivatalnak ebben a kérdésben meglehetősen bizonytalan a szere pe, hiszen az adóhivatal a kormánynak alárendelt hivatalként semmiképpen nem nevezhető pártatlannak. S most valamennyi kormányról beszélek, nem csak a jelenlegiről. Általában a kormányokról beszélek. Nyilvánvalóan sokkal finomabban kellett volna kimunkálni , hogy hogyan is zajlanak ezek az eljárások. Ez a rész tehát mindenképpen hiányosnak tekinthető. Önmagában a céllal természetesen egyetértünk, és ennek megfelelően támogatni fogjuk ezt a törvényt. Persze, be fogunk hozzá nyújtani módosító indítványokat, me rt azt gondoljuk, hogy lehet még ezt javítani, annál is inkább, mert nem kevesebbről és nem többről beszélek - engedjék meg, hogy felolvassak egy rövid idézetet a GKI “Korrupció Magyarországon 2005” című kiadványából , hogy a hazai korrupció szintjének ér demi csökkentése évente, kétévente megteremtené egy budapesti metróvonal megépítésének finanszírozási lehetőségét. Ekkora hatalmas összegekről beszélünk, amikor általában a közélet megtisztításáról beszélünk. Elmondtuk az előzetes tárgyalásokon is, hogy a Magyar Demokrata Fórum évek óta meglehetősen konzekvensen követeli, hogy a korrupció ellen sokkal hatékonyabban kell fellépnie általában a jogalkotásnak, általában a kormánynak, általában az állami szerveknek. Örülünk, hogy elindult ez a folyamat, csak azt látjuk, hogy nem igazándiból és nem kizárólagosan a megoldást, hanem egy tűzoltást akar ez a törvénycsomag elérni. Élünk a gyanúperrel, hogy ez kissé egy kommunikációs trükknek is tekinthető, hiszen azok a törvények, amelyeket a kormány kodifikált és megk üldött véleményezésre a pártoknak, megküldött a parlamentnek, gyakorlatilag teljes egészében átalakultak, rájuk sem lehet már ismerni. Ez is azt támasztja alá, hogy sokkal bölcsebben és sokkal helyesebben járt volna el a kormány, illetve jártak volna el a kormánypártok, ha az a társadalmi szorítás, amiben pillanatnyilag a kormány, illetve a kormánypártok vannak, ezt felismerve kellő időt
