Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 6 (106. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2589 voltunk a szemtanúi, és nem akartam megzavarni ezt az önfeledt kampányolást, azt a néhány képviselőt, aki a közönségnek beszélt, néhány dologra, szakmai kérdésre viszont szeretnék reagálni. Két ügyben szeretnék még ilyen bevezető után is némi egyetértést - ha nem is most, de a későbbiekben - kicsikarni az ellenzék és a kormánypárti oldal között. Az egyik, hogy merünke korrekciókat vállalni tíz év után a nyugdíjtörvényen, a nyugdíjrendszeren vagy sem. Azt elég nehéz értelmezni és értékelni, hogy vannak bizonyos kérdések, amely ekben úgy gondoljuk, hogy tíz év után lehet korrekció, például azt a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy tíz év után ne szűnjön meg a résznyugdíj meg a nyugdíjminimum, holott egy tíz évvel ezelőtti döntés korrekciójáról van szó - ezzel egyetérte nek, ilyen típusú korrekciót lehet tenni , de más típus korrekciót, amely más okból előállna, nem lehet tenni. Azt gondolom, hogy legalábbis egységes mérce szerint kellene mérni: vagy merünk korrigálni egy tíz évvel ezelőtti döntést tíz év tapasztalata, a demográfiai mozgások és más helyzetek alapján - merthogy tíz évvel ezelőtt más körülmények között született ez a törvény, mint ahogy most kell értékelnünk , vagy pedig nem. De úgy, hogy bizonyos dolgokat igen, másokat meg nem, és arra hivatkozunk, hogy n em szabad egy stabil rendszeren változtatni, nos, ez eléggé álságos érvelés. A másik ügy a pénzügyi kérdéseket illeti. Minden alkalommal, amikor a nyugdíjtörvény vitája itt az Országgyűlésben előkerül, az a képlet alakul ki, hogy a kormányoldal védi a nyug díjkassza egyensúlyát, az ellenzék meg úgy tesz, mintha ehhez neki a világon semmi köze nem lenne. Azt kell mondjam önöknek, hogy a nyugdíjkassza egyensúlya nem egy év, nem öt év, hanem az elmúlt évtizedek többféle intézkedésének az eredményeként olyan, am ilyen. Lehet erre vállat rándítani, lehet erre azt mondani, hogy az ellenzéket nem érdekli a nyugdíjkassza egyensúlya, törődjön ezzel a kormány, de én azt gondolom, hogy önöknek legalább olyan felelősségük van a nyugdíjkassza egyensúlyának a megteremtésébe n, mint a kormányoldalnak, ha a nyugdíjrendszerhez hosszú távú gondolkodásmóddal és felelősséggel akarnak hozzányúlni. Ha olyan szemlélettel akarnak hozzányúlni a nyugdíjügyekhez, hogy odafigyelnek, hogy a nyugdíjrendszer fenntartható legyen, hogy a mai ny ugdíjasok biztonsággal megkaphassák a nyugdíjukat, akkor nem rándíthatják meg a vállukat a nyugdíjkassza egyensúlytalansága miatt, mert önöknek is van felelősségük a nyugdíjkassza egyensúlyának a helyreállításában. Ma nem hangzott el olyan javaslat, hogy a z egyensúlyhoz vezessen valamilyen út, sőt éles kritika illette azokat a lépéseket, amelyek a nyugdíjkassza egyensúlyának a megteremtése érdekében az asztalra kerültek. Kérem, kicsit gondolkodjanak el azon, hogy járhatóe ez az út, mert hosszú távon a szer epek kicserélődnek, van, amikor nyolc év után, van, amikor tizenkét év után, de a nyugdíjrendszerről nem lehet úgy felelősen gondolkodni, hogy csak egy vagy két választási ciklussal nézek előre, hanem nemzedékekkel előre kell kalkulálni, éppen ezért valame nnyiünknek kutya kötelessége a nyugdíjkassza egyensúlyának megőrzése, és ha megbomlott az egyensúly, akkor ennek a helyreállítása. (13.50) Kérem, hogy ennek megfelelően viszonyuljanak a letett javaslathoz. Lehet, hogy akkor talán árnyaltabb és nem olyan er ős jelzőket használnának a minősítéskor. Szeretném a vitazáróban is világossá tenni, mert jó néhány ellenzéki hozzászólás összemosott dolgokat, hogy a törvényjavaslat, ami az Országgyűlés asztalán fekszik, nem érinti a mai nyugdíjasokat. Akik eddig bármily en nyugdíjjogosultságot szereztek, azoknak a járandóságát nem érinti ez a törvényjavaslat, egyetlen fillérrel sem. Persze két ponton érinti követett módon, mert egyrészt érinti úgy, hogy nem teremt újabb igazságtalanságokat a rendszerben, amit aztán majd k orrekcióval kellene helyreállítani, és stabilabbá teszi a Nyugdíjbiztosítási Alap helyzetét, a nyugdíjkassza egyensúlya felé tett jó néhány lépéssel. Ezt annak ellenére merem mondani, hogy az elmúlt öt esztendőben kétségbe vonták, hogy a kormány, amit ígé rt, azt teljesítette.
