Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 6 (106. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORÓZS LAJOS (MSZP):
2568 Magyarországon ma szoc iális válság van, és ezt a szociális válságot legjobban azok az emberek érzik, akik már olyan idősek, hogy nyugdíj előtt állnak, vagy pedig a nyugdíjkorhatárhoz közelítenek. Sokszor elhangzott már az is, még az uniós csatlakozás előtt, hogy a nyugdíjasokat mindenképpen fel kell zárkóztatni, hogy az európai uniós nyugdíj átlagához közelítsenek, de ez sem történt meg. Azok az emberek, akik nyugdíj előtt állnak, mintegy 3040 évet ledolgoztak. Ez egy polgári jogi szerződés, ami az állam és az emberek között lé trejön, mégpedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatással kapcsolatos jogügylet lebonyolításáról beszélhetünk, ahol a szolgáltatás akkor éled fel, amikor az illető nyugdíjba vonul. De ha megnézzük azokat a mutatókat, hogy mennyi a születéskor várható élettar tam, ugye, akkor azt látjuk, hogy a férfiak esetében 67,5 év, a nők esetében pedig 73 év. Ha tehát 62 éves korában elmegy valaki nyugdíjba, akkor esélye nincs arra, hogy az általa befizetett járuléknak csak a töredékét is visszakapja, hiszen öregszik a mag yar társadalom, az emberek egészségi állapota sem megfelelő, éppen ezért azt mondhatom, hogy a töredékét sem kapják vissza annak a nyugdíjjáruléknak, amelyet 3540 év alatt befizettek. Ezt is meg kellene fontolni, hogy az embereket hogyan hozhatjuk ilyen n ehéz helyzetbe. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Mátrai Márta képviselő asszony. Megadom a szót két percre Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, MSZP. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mátrai képviselő asszony felszólalásából megragadta a figyelmemet az úgynevezett szociális válság ismételt emlegetése. Azt hiszem, hogy ez így nem fogadható el, a nyugdíjastársadalom szociális válságáról összességében nem beszélhe tünk, és semmiféle válságjelenségről sem. Két számmal szeretném mindjárt alá is támasztani ezt a megállapításomat. 2002ben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése, tehát a nyugdíjakra fordítható összeg 1200 milliárd forint volt. Ha megnézi képviselő assz ony a 2008. évi költségvetés tervezetében szereplő összeget, az 2850 milliárd forintot is meghalad. Bárhogy nézem, több mint kétszeres emelésről van szó. Ha annak idején, 2002ben nem beszélhettünk 1200 milliárd mellett szociális válságról, akkor még az in flációt is figyelembe véve hogyan beszélhetnénk 2007ben vagy 2008ban szociális válságról ilyen költségvetési előterjesztések alapján?! Valamit az inflációról, mert a vezérszónoki körben többször is előfordult az erre történő hivatkozás. Kérem szépen, a n apokban kezdi a posta kézbesíteni azokat a 2,4 százalékos, januárra visszamenőleges emeléseket, amelyeket éppen a meglódult infláció ellensúlyozására, mintegy kompenzációképpen állapít meg a hatályos nyugdíjtörvény, amit természetesen a kormányzat megfelel ően időben folyósít is. Arról nem is beszélve, hogy ugyancsak most kopogtat a postás a 13. havi nyugdíj második részével, kétheti nyugdíjjal, és a 10 százalékos visszamenő emelés, meg a 13. havi nyugdíj második hete, ha nem is túlzottan sok, de jelentős és figyelembe veendő összegszerűség. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Csákabonyi Balázs képviselő úr. Két percre Korózs Lajos képviselő urat illeti a szó, MSZP. KORÓZS LAJOS (MSZP) : Kedves Képviselőtársaim! Enged jék meg, hogy tegyek egy nagyon szubjektív megjegyzést. A születéskor várható élettartamot ilyenkor felemlegetni, nem magyaráz semmit az égvilágon. (Bernáth Ildikó: Miért nem?) Ha azt a kérdést tennénk fel, hogy a nyugállományba vonuláskor várható
