Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 5 (105. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
2425 Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Magyar Bálint frakcióvezetőhelyettes ú r, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Az elhallgatás nagykoalíciója” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar forradalom és szabadságharc leverésének 51. évfordulóján hadd idézzem egyik rendszerváltáskori képviselőtársunkat, a SZETA alapítóját, Solt Ottiliát, aki az állambiztonsági szolgálat vezetőjének a Dunagateüggyel kapcsolatos nyilatkozatára így válaszolt 1990 elején: “Kénytelenek vagyunk megvédeni törvényes rendü nk biztonságát, s megszabadulni az önök bűnös, veszélyes közösségétől. Ezt a testületet szét kell verni, és el kell felejteni minél előbb.” Ma már világos, hogy Solt Ottilia javaslata nyomán akkor a magyar Gauckhivatal jöhetett volna létre, az a szervezet , amely egyszer s mindenkorra képes lett volna intézményesen elválasztani a diktatúra politikai rendőrségét a jogállam nemzetbiztonsági szolgálataitól, amely képes lett volna megkülönböztetni a tetteseket az áldozatoktól. Ehelyett hol a titkosszolgálati sz akszerűség, hol a nemzetbiztonsági érdek, hol az állambiztonsági titok szentségére hivatkozva szabotálták az iratokba való betekintést, az alapvető állampolgári jogok, az alkotmány érvényesítését. 1990ben volt egy helyzet, a békés rendszerváltás mindenek felett álló követelménye. De közel húsz év után még kire és mire kell várnunk? Tisztelt Képviselőtársaim! A hamisítás és álszenteskedés intézményesítése éppen e helyütt, a parlamentben kezdődött az 1990. március 13i országgyűlési határozattal, amely a III /IIIas, a belső reakció elhárítására szakosodott csoportfőnökségre rákente a IIIas Állambiztonsági Főcsoportfőnökség négy másik ügyosztályának felelősségét is. A Dunagatebotrányt követő parlamenti ténymegállapító bizottság mindössze négy élő dossziét ta lált, és 1400 dosszié megsemmisítéséről számolt be. Elhittük, igen, mert sem a kerekasztaltárgyalásokon, sem az alkotmányos demokrácia kezdetén nem világosították fel sem a közvéleményt, sem a választók képviselőit arról, hogy mi is volt a különbség a IIIas főcsoportfőnökség egésze és egyegy részlege, ügyosztálya között. Nem választhatók szét automatikusan a jogutóddal vagy anélkül megszűnt szervek korábban rendszerbe felvett adatai, jelentette 1992 novemberében Csikós József, a BM Adatfeldolgozó Hivatal vezetője a feletteseknek. Ezen a felterjesztésen alapult a III/IIIas átvilágítási törvény. De miért nem ez a felterjesztés a fundamentuma a dossziétörvénynek is, hiszen az aktanyilvánosságon alapuló törvény jóval szélesebb nyilvánosságot biztosít a kutat ók és áldozatok számára, mint a közszereplők felettébb bizonytalan definícióján alapuló jogszabály. Ilyen előzmények után 1994ben a Harmadik Köztársaság parlamentje megszavazta az átvilágítási törvényt, amely még Kónya Imre szerint is pótlék volt csupán. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, mi is felelősek vagyunk. Indokolatlan jóhiszeműségünknek tulajdonítható, hogy a magyar Gauckhivatal - hívják azt bárhogyan is - a mai napig nem az áldozatoké, hanem sokkal inkább más érdekeket védhet. (13.40) Mert ugyan ki hiheti el, hogy nem maradtak fenn olyan operatív jelentések, amelyek a kádárista titkosszolgálatok demokratikus ellenzék elleni akcióival kapcsolatosak? Mert ugyan ki hiszi el azt, hogy nyom nélkül eltűnt valamennyi lehallgatási jegyzőkönyv? Mert ki olyan naiv, hogy elhiggye, hogy miközben minden lényeges irat köddé vált, csak a III/IIIas nímandok és balekok bugyuta jelentései maradtak az utókorra? Mi végre mégis az az állambiztonsági iratokkal kapcsolatos huzavona? Mintha a demokráciában a volt titkosszo lgák iránti lojalitás erősebb lenne, mint az egykori áldozatok, a megfigyeltek, az üldözöttek, a lehallgatottak és a feljelentettek iránt érzett empátia, illetve az állampolgárok információs szabadsága. Mint önök is tudják, a volt titkosszolgálati iratok s orsát vizsgáló, történész és levéltáros szakértőkből álló úgynevezett Kenedibizottság idei létrehozásával Magyarországon először állt fel
