Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2343 és a támogatás is megszűnt, a nyugdíjas öregasszony elment. Ez a professzor nem tudta, hogy megsértse, megalázza, hogy kifizeti helyette, de döbbenten állt, a helyzet szem lélete lesújtotta. Szóval, nagyon fontos lett volna egy szociális biztosítási alap. Ha jó a gazdaság - mert azt mondjuk, hogy jó , akkor miért nem tudunk olyan szociális alapot adni, hogy ennek a 900 ezer embernek a helyzetén tudjunk segíteni? Mert ami it t lesz és itt van, az kevés ehhez. Ez ahhoz is kevés, hogy a 4,9 százalékkal a nyugdíjasokat életben tartsuk, mert az infláció tavaly is és most is 11,5 százalék volt. Hát miből? Nem tudnak megélni a nyugdíjasok. Köszönöm szépen a szót. Ezeket a gondolatok at egy kicsit vegyítettem, elismerem és elfogadom, de nem lehet úgy szólni a nyugdíjalapról, hogy a nyugdíjastársadalom jelentős rétegét kitevő tömegről, százezrekről, milliós tömegről szó se essék. Köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. M ost megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó törvénymódosítások közül én a felsőoktatási törvény módosítására szeretném felhív ni az önök figyelmét. Ez a törvénymódosítási javaslat a tavaly bevezetett tandíjra vonatkozó szabályokat módosítja. Emlékeztetném azokat, akiket erre emlékeztetni kell, hogy a tandíj eredeti koncepciója az volt, hogy alapképzésben egységes 105 ezer forinto s átlagos tandíj van, ettől azonban pluszmínusz 50 százalékban az intézmények eltérhetnek, sőt a legjobban tanuló 15 százaléknak teljes mentességet is adhatnak. Igaz, hogy mind az eltéréseknek, mind a mentességnek úgy kell megvalósulnia, hogy a teljes tan díjfizetésre kötelezett egyetemi hallgatóság körében a 105 ezer forintos átlag megmaradjon. Az volt a feltételezésünk, hogy az intézmények élni fognak ezzel a lehetőséggel, hogy fognak mentesíteni hallgatókat tandíjfizetési kötelezettség alól, illetőleg ta nulmányi eredmény alapján egyes hallgatóknak a 105 ezer forintos átlagnál magasabb tandíjat fognak megállapítani. Nem ez történt, tisztelt Ház; az egyetemek egységesen lemondtak arról a lehetőségről, hogy differenciáljanak, lemondtak arról a lehetőségről, hogy tandíjmentességet biztosítsanak a legjobb 15 százaléknak; nyilván nem látták érdemesnek a konfliktust vállalni ennek érdekében. Csak zárójelben jegyzem meg: ha igaz volna az, amit oly sokszor hangsúlyoznak, hogy a tandíj megfizethetetlen terhet ró a h allgatóságra, akkor ez a 15 százalékos tandíjmentesség az egymással egyébként versengő egyetemek körében elég vonzóerő lett volna ahhoz, hogy az egyetemek ne habozzanak ezzel élni. Abból a tényből, hogy az egyetemek lemondtak erről a lehetőségről, hogy egy kicsit vulgárisan fejezzem ki magam, lemondtak arról a mézről, amit rá lehetett volna kenni a madzagra, az következik, hogy ez az állítás, miszerint megfizethetetlen terheket ró a hallgatóságra a tandíj megfizetése, egész egyszerűen nem igaz. A törvénymód osítás most arról szól, hogy kötelezi az intézményeket a legjobb 15 százalék tandíj alóli mentesítésére, ami egész egyszerűen azt jelenti, hogy beindul egy verseny a hallgatóság körében - már az adott intézménybe fölvett hallgatóság körében is - a legjobb 15 százalékba való bejutásért, mert hiszen ha nem is megfizethetetlen, de kétségkívül kényelmetlen teher a tandíj. Mi lesz mindennek a következménye? Az egyiket már mondtam: megítélésünk szerint ez a hallgatók között egyfajta előnyös és nemes versengést fo g elindítani. Ugyanakkor kiegészül - eredetileg is úgy terveztük, hogy ki fog egészülni, csak az egyetemek másképpen döntöttek - a hallgatók elvonási és juttatási rendszere ezzel a 15 százalékos mentességi lehetőséggel, ami egyértelműen arra utal, hogy ezt követően nem lesz olyan hallgató, aki szociális okokból ne tudná elvégezni az egyetemet. Tisztelt Ház! Ma is az a helyzet, hogy ha megvizsgáljuk a felsőoktatási hallgatók közül az államilag finanszírozott, illetőleg a költségtérítéses hallgatók helyzetét, akkor az átlag szociális
