Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2336 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitk ár Úr! Képviselőtársaim! A vita legvégén Kupper András felszólalásának néhány elemére reagálnék. Sajnos, már nincs a teremben, de remélem, hogy a rádión keresztül hallgatja a vele szemben megfogalmazható ellenérveket. Abban képviselőtársamnak teljes mérték ben igaza van, hogy egy társadalomban alapvető jelentőségű cél a társadalmi különbségek mérséklése. Ezek a társadalmi különbségek Magyarországon 19902000 között növekedtek meg rendkívüli mértékben, amikor is a legfelső és a legalsó jövedelmi tized közötti különbség 33,5szeresről 99,5szeresre emelkedett. 2002 után, éppen a Medgyessykormány tevékenységének eredményeként, a különbségek mérséklődtek. Ezt a Fidesz ugyan a választási kampányban erőteljesen megpróbálta letagadni, és úgy érvelt, hogy a különb ségek növekedése jellemezte a 2002 utáni időszakot is, azonban a Tárki vizsgálatai egyértelműen kimutatták - ezek 2006 március végén, a választási kampány csúcspontján jelentek meg a sajtóban , hogy a különbségek mérséklődtek, természetesen nem olyan ütem ben, nem olyan mértékben, ahogy ezt kívánatosnak lehetne tartani. Jelenleg nincsenek olyan vizsgálati adataink, amelyek alapján meg tudnánk mondani, hogy a 20062007 időszakában lezajló folyamatok e téren milyen változásokat idéztek elő, de valószínűsíthet jük, hogy olyan mértékű különbségnövekedés, mint ami a ’90es éveket jellemezte, nem történt meg. Még egy szempontból pontosítani kellene Kupper András képviselőtársam mondanivalóját: Japán és NagyBritannia esetében fejlődő országokról beszélt. Ezek a vil ág legfejlettebb államai közé, az úgynevezett centrumországok közé tartoznak. A példájuk éppen ezért nem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) meghatározó a félperifériára, ahová Magyarország is tartozik. Köszönöm a figyelmet. ( 13.40) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szeretnék az előző hozzászólásra én is reagálni; kistérségek és iskolák, a kisiskolákat bezárjuk , a kisfalvak elnéptelenednek. Tisztelt Képviselő Úr! Egy egészen más szisztémát kell felépítenünk. Korábban rengeteg gyerek született Magyarországon, és minden egyes faluban tulajdonképpen az iskolák gyakorlatilag annyi gyereket láttak el, ahány megszület ett ott, és nem volt semmiféle probléma. Ez a viszony megváltozott, jóval kevesebb gyerek születik évente, és ezek a kisiskolák szó szerint elnéptelenedtek. De még ha ez lenne az egyik dolog, akkor hagyján, mert tulajdonképpen nem képeznek olyan túl nagy k öltséget, ebben az esetben azt is mondhatnánk, hogy ezt fenn tudjuk tartani. A másik viszont az, hogy az esélyegyenlőséget nem tudjuk biztosítani ezekben az iskolákban, és számunkra ez ezért a legnagyobb gond. Ha ön figyelmesen végigolvassa az uniós pályáz atokat, amelyek megjelentek sorban kiírásokként - és itt az infrastruktúra fejlesztésére gondolok , ott az egyik kritérium például az, hogy az iskolai hálózat kiépítésénél milyen messze van az iskola vagy az adott falu, ahol a gyerek lakik. Tehát húszhar minc perces utazási időt írnak elő, meghatározzák, hogy a felső- vagy alsótagozatos gyereknek maximum mennyi idő alatt kell odaérni ahhoz, hogy a kistérségbe, az oktatást ellátó iskolaközpontba beérkezzenek a gyerekek. Tehát igenis van rá figyelem. Másrész t ugyanígy meghatározzák azt is, hogy milyen fejlesztési, infrastrukturális háttérrel kell hogy rendelkezzen egyegy ilyen oktatási központ. És a mi meggyőződésünk az, hogy ha kiépítjük ezt a hálózatot, akkor ugyanolyan esélyt fogunk biztosítani a kisfalva kban élő gyerekek számára, az aprófalvakban élők számára, mint a nagyvárosokban, mert mi már tudjuk, hogy hallatlanul nagyok a különbségek.
