Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - VÉGH TIBOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GEGESY FERENC (SZDSZ):
2292 Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A többnapos vita során a költségvetéssel kapcsolatban többféle hozzászólás hangzott el. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy szigorú külső körülmények között, kis mozgástér közepette ezen a területen ezt a kisebbnagyobb fejlesztést, előrelépést lehet elérni. Egy másik típusú hozzászólás arról szólt, hogy a szigorú körülmények között ez sem, az sem meg amaz s em teljesülhet a korábbi vagy a közelmúltban vállalt ígéretek, a nagyon indokolt vagy egyébként jogos elvárások közül. Szinte minden területen lehet ilyen dolgokat találni, és ez természetesen vonatkoztatható az önkormányzati szférára is, amivel én most le ginkább foglalkozni szeretnék. Az önkormányzati szférát is sok hozzászóló érintette, mégpedig általában olyan szempontok szerint, hogy ez vagy az a normatíva kevés, esetleg csökken, és olyan normatíva is van, ami az idén volt, jövőre nem lesz. Ebből vontak le következtetéseket az önkormányzatok sanyarú, szigorú vagy szigorodó helyzetére. Ugyanakkor a költségvetési előterjesztés indoklásában szerepelnek olyan táblázatok, amelyek forrásnövekedésről tesznek tanúbizonyságot. Mi a valódi helyzet, illetve hogyan látom én az önkormányzati szféra helyzetét? Az első megjegyzésem az, hogy az önkormányzatok finanszírozása változatlanul olyan bonyolult, annyi különböző tételből áll, hogy javuló meg romló kitételek is levonhatók. Pedig ha az ember némi munkával a megfele lő adatokat össze tudja állítani, akkor egészen más következtetésekig lehet eljutni, mint egyegy normatíva vizsgálatával. Miről is van szó? Az önkormányzatok általában kapnak állami pénzt, aztán vannak saját forrásaik és vannak különböző módon átvett pénz eszközeik. Ezek közül az állami pénzek is oszthatók aszerint, hogy úgy általában kapja az önkormányzat a pénzt, majd utána a saját döntése szerint használja fel az általa fontosnak ítélt célokra, vagy kifejezetten feladathoz kötötten, annak a felhasználásá ra, az azzal való elszámolás keretében kapja. Úgy gondolom, az önkormányzatok túlnyomó többségét nem az érdekli, hogy milyen címen kap pénzt, hanem az, hogy összességében mennyi pénzzel rendelkezik, természetesen azzal a megkötéssel, hogy amit kötött felha sználással kap, az a mozgásterét egy kicsit csökkenti. Ha így nézzük, tehát nem az egyes normatívákat különkülön, hanem összességében, akkor mi állapítható meg? Nos, tisztelt képviselőtársaim, nekem az a meglátásom, hogy összerakva a különböző helyeken me gjelenő pénzeszközöket, az önkormányzati bevételek összességében körülbelül 5 százalékkal, tehát az infláció feletti módon nőnek. Ennek ellenére én is mint önkormányzati vezető azt érzékelem, hogy az önkormányzati gazdálkodás körülményei egyre szűkösebbek. Mitől van ez? Végignéztem a korábbi időszak finanszírozását, és országos szinten az állapítható meg, hogy az önkormányzati szféra súlya az államháztartásban, a költségvetési kiadásokban 1991 ó ta minimumtendencia jelleggel folyamatosan csökken. Ha az 1991es bázist tekintjük, azóta az önkormányzati szféra egésze szempontjából mindegyik évben csökkenés tapasztalható. A mi önkormányzatunk esetében ez azt jelenti, hogy az önkormányzat 2001 óta össz ességében többet fizet be az államnak, mint amennyit támogatásként kap. Ez elég látványos változás. Az az önkormányzat, amelyik alapvetően nem piaci szereplő, amelyik piaci jövedelmekből nem gazdálkodhat, összességében nem támogatást kap, hanem nettó befiz ető. Mi van ezek mögött a számok mögött? Az, tisztelt képviselőtársaim, hogy van egy olyan tendencia, hogy az állami támogatások akármilyen formáját, tehát az összesített állami támogatást egyre inkább kiváltja az önkormányzatok által kivetett helyi adó. A z önkormányzatok szigorúan vett állami támogatása - s most a működési támogatásról beszélek - általában az inflációt el nem érő módon növekszik. Természetesen mindig előfordulnak olyan tételek, amelyek az adott évre egyedi akciót jelenthetnek. A működési v agy fejlesztési kiadások esetében például a metróhoz vagy a BKVhoz kapcsolódó kiadás nagyon meg tudja változtatni az arányokat, de összességében világosan látszik az a tendencia, hogy az állam részéről kötöttséggel vagy kötöttség nélkül biztosított támoga tás az inflációtól elmaradóan emelkedik, viszont annak az adóbevételnek a súlya, amelynek a kivetése vagy nem kivetése az önkormányzat mérlegelési jogkörében van, növekszik.
