Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
2274 megszűnt a foglalkoztatás, igazából nagyon más munkalehetőség, mint a korábbi mezőgazdaságban volt, nem nagyon lett, sőt ar ra biztattunk embereket, hogy majd a visszakárpótolt földön, mindegy, hogy ért hozzá, vagy sem, meg tud élni mezőgazdasági tevékenységből. Be kell látnunk, hogy ez a része biztos, hogy nem sikerült a dolognak. A másik: az is probléma volt, hogy igazából ol yan infrastrukturális fejlesztés indult el, ami persze jó, csak ezeknek az igénybevételéhez nem nagyon volt anyagi fedezet vidéken. Nem beszélek másról, mint a telefonról, az ivóvízről, ami persze kell hogy legyen, nyilván, csatornahálózatokról, és egyszer űen a falusi emberek is elfelejtettek sok minden olyat, amit korábban egyértelműen csináltak, hogy semmit nem dobtak ki egy falusi háztartásban, hanem a mezőgazdasági termelés kapcsán minden felhasználható dolgot például energiaszolgáltatásra és egyéb ügye kre hasznosítottak. Valahol erről egy olyan illúzió van, hogy itt majd fillérekbe fog kerülni az energiahordozó, és még próbáljuk most is ezt az illúziót erőltetni. Elvettük az emberektől ezt a korábban megszokott hagyományt. Egyébként, képviselő úr, az én gyerekkoromban is általában egy szobában fűtöttünk, nem okozott ez semmilyen különösebb problémát. Nyilván nem azért, mert nem tudtunk volna kettőben, hanem egyszerűen a falusi nép tudott spórolni, és hála istennek, azért a nagy része erre még most is kép es, és talán ezért is tudja viszonylag kisebb traumával átvészelni azokat az időszakokat, ami, még egyszer hangsúlyozom, főleg foglalkoztatási problémákban jelentkezett. Én elfogadom azt, hogy meg kell vizsgálni például a szilárd tüzelőanyagok támogatási l ehetőségét, nem értek egyet az áfaüggyel, biztos vagyok benne, hogy ahogy egy korábbi áfacsökkentést is egy az egyben a kereskedelem lenyúlt, most is ezt tenné. Tehát én nem gondolnám, hogy ez bármit is megoldana a végfelhasználók segítése érdekében. Azon lehet gondolkodni, hogy egyáltalán a mostanra kialakult segélyezési rendszer abba az irányba megye, amerre szeretnénk, mert azért egyet látni kell, hogy néhány napos alkalmi munkával és segéllyel majdnem ugyanannyi bevételt lehet teremteni, mint ha valaki minimálbérért dolgozik. Ezért sajnos az is a tapasztalatunk, hogy ha bármilyen foglalkoztatásbővítést csinálunk vidéken, mindig az jön vissza, hogy nem nagyon találunk erre fogható és ehhez megfelelően képzett munkaerőt. Ez egy másik külön területe a dolo gnak, hogy biztos, hogy jóe az a cél, hogy mi mindenkit egyetemre akarunk erőltetni. Nem kellenee azon gondolkodnunk, hogy mi lesz velünk 15 év múlva, amikor nem lesznek képzett szakmunkásaink, és ez nagyonnagyon keményen fogja a vidéki foglalkoztatást is érinteni, hiszen ebben az irányban van a legnagyobb problémánk, amikor befektetőket próbálunk meggyőzni, hogy mondjuk, vidéki területeken fektessenek be, egyszerűen nem találnak hadra fogható, képzett munkaerőt. Én azt gondolom, az orvosi szolgáltatások nál a következő időszak járóbetegellátásfejlesztései nyilván sokat fognak ezen segíteni, de valós, amit mond, képviselő úr, hogy van néhány száz olyan település, ahol nincsen háziorvos. Ennek a környezetét nyilván meg kell vizsgálni, hogy miért nincsen, é s hogy milyen technikával lehet megoldani azt, hogy igenis ott is az emberek megfelelő ilyen típusú ellátáshoz jussanak. Azt gondolom, hogy az az Új Magyarország vidékfejlesztési program, amelynek az egyik - a hármas, négyes - pillére szolgál arra főleg, h ogy a nem mezőgazdasági fejlesztéseken túl is juttassunk vidékfejlesztési forrásokat, talán megmozdít valamit. 3500 település csatlakozott ehhez a közösségi rendszerhez mintegy száz közösséggel, és reményeink szerint ebből nagyon sok olyan lesz, akik igazá ból a saját kezükbe is tudják venni egy kisebb közösségnek, mondjuk, egy 3040 ezres közösségnek az irányítását, és ennek a támogatási rendszerének a felhasználását. (8.30) Nagyon jók az első tapasztalataink a korábbi LEADER kapcsán, és azt is látjuk, hogy az az arány, amit mi szerettünk volna, hogy a vállalkozások és a civilek aránya magasabb legyen az irányító testületekben, mint az önkormányzatok aránya, az bejött, mert még az általunk vártnál is jobb az arány, hiszen nagyjából 70 százalék az, ami nem ki fejezetten önkormányzati jellegű részvételt jelent - nem lekicsinyelve az ő fejlesztési igényeiket.
