Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY FERENC (Fidesz):
2101 azt mondta: jobb lenne, ha több lenne. Nem fog több jutni, látjuk. Csak önök meg lássák be azt, hogy nem lehet mindig elvenni az önkormányzatoktól. (Jauernik István: Nincs elvéve!) (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnö ke foglalja el.) Én egyébként azt látom, hogy egy olyan vita ez a költségvetési vita, amikor a kormányoldal bizonygatja a saját igazát, tudja ő is, hogy baj van, tudja ő is, hogy problémák vannak. Mi elmondjuk, hogy melyek ezek a bajok, próbálunk rávilágít ani, néha elfogadják a javaslatainkat - elég ritkán , gyakrabban meg nem. A végén pedig önök megszavazzák, mi meg elmondtuk, hogy mégis mi a problémánk. A baj csak azzal van, hogy néha önkritikát is kellene gyakorolni, bátran és nyugodtan, belenézni az or szág szemébe, és azt mondani: kérem, ez a dolog 2002 óta romlott el, azóta hihetetlen a probléma, 8000 milliárd forint államadósság helyett most a duplájáról beszélünk, 34 százalékos gazdasági növekedés helyett most 1,2 százalékosról beszélünk. Ez a probl éma! Egyszerűen így mondják bele az ország arcába, hogy: kérem szépen, ezt 2002 óta mi okoztuk, és a probléma innen indul. (Közbeszólás a fideszes képviselők soraiból: Így van!) Ezt Varju képviselő úrnak mondom, mert azt mondta, hogy látszik már az, hogy j ó lesz a - nem tudom, mit mondott - a gyerekeinknek vagy az utánunk következőknek. Hányszor hallottuk ezt már? Most önök elmondják nem tudom, hányadszor. Nekem a nagymamám, a szüleim elmondták, hogy, kisfiam, neked nagyon jó lesz - most önök ugyanezt mondj ák? Hogy, kedves ország, nyugodjanak meg, nemsokára jó lesz? Mikor? És állandó problémát okoznak. Ezért gondolom azt, hogy az önkritika néha hasznos dolog. Volt megegyezés ebben a Házban néhány hete egy területtel kapcsolatban: ez a sport volt - erről szer ettem volna szólni rögtön az elején, most egy kicsit később mondom el. Itt ült az öt párt, és jól megdicsértük egymást, hogy hurrá, van egy terület, ahol tudunk közösen gondolkodni mind az öten a nemzeti sportstratégia kapcsán. Akkor is elmondtam, hogy maj d kiderül itt a költségvetési vitánál, hogy valójában tényleg ötpártie az egyezség. A nemzeti sportstratégiához nem tetszettek pénzeket rakni, egy vasat se. Az állami sportfinanszírozás - ez öröm egyébként - 15 százalékkal nőtt, de majd tessenek megnézni a sportfinanszírozáson belüli arányokat. Most, az olimpia évében az olimpia viszi el a növekedést, ami nem baj, csak egészen más mennyiségű forrást kért az olimpiára a sportszövetségek szövetsége meg a Magyar Olimpiai Bizottság. Kértek 2 milliárd forintot - önök néhány száz millió forintot raktak bele. A kinntartózkodásra kértek négyszázvalahány millió forintot - beleraktak 300 milliót. Ezzel megnövelték a sportfinanszírozást, aztán csökkentették a szabadidősportra szánt pénzeket, a diáksportra szánt pénzek et, a létesítményfejlesztésre fordítandó pénzeket, és közben a nemzeti sportstratégiában meg elfogadták itt velünk együtt, hogy sportnemzetből sportoló nemzet legyünk. (13.10) Valami hihetetlen kaotikus dolgot látok ebben a kérdésben. Ráadásul azt hiszem, hogy nem hajlandók megérteni - közülünk is sokan vannak ilyenek, nem gondolom, hogy ez párthovatartozástól függő , hogy mivel szórakozunk és mivel játszunk. Az egészségügyről ma néhányan szóltak, de még mindig csak a gyógyításról beszélünk, és nem beszélü nk arról, hogy a megelőzés, az egészséges életmód, a hozzá tartozó rendszeres testmozgás, táplálkozás és a többi, és a többi, milyen fontos lenne egy ország életében. Beszélünk itt gazdaságpolitikáról meg munkahelyteremtésről meg mindenféle egyéb, nagyonn agyon fontos dologról, csak egy idő után nem lesz, akit foglalkoztatni lehet, meg nem lesz, aki dolgozni fog. A magyar nép életkilátásai talán a leggyengébbek Európában. Innen kéne indulni, és ezt kéne elfogadni egyszer, hogy nagyonnagyon jó lenne, ha min denféle nagy gazdaságpolitikai gondolatok mentén foglalkoznánk az emberekkel is egy keveset ezen a területen. Nem szeretném szaporítani a szót tovább, mert nem tudom, hogy hányszor mondtam már ezt el, csak tessenek azt látni, hogy ha ez így marad, akkor a nemzet kilátásai fognak nagyonnagyon gyorsan, hihetetlen mértékben csökkenve gyengévé válni. Remélem, hogy megértik, be fogunk adni módosító javaslatokat. Be fogunk adni módosító javaslatokat ahhoz, hogy mondjuk, a
