Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Európai Néppárt - Európai Demokraták):
2059 Azt ajánlják, hogy e gyetlen emberről se mondjunk le. Ezt szlogenek szintjén természetesen mindenki vallja, kormány és ellenzék hangoztatja, jól teszi, de tenni azért többet kellene. Azt nem hiszem, hogy felelősséggel ki lehetne mondani, hogy egyetlen ember lemaradását is komo lyan vesszük, illetve komoly felzárkóztatási programok indulnak meg. A demográfiai előrejelzések a Lisszaboni Tanács szerint olyan veszéllyel járnak, hogy a munkaerő a középkori pestisjárványhoz hasonló mértékben fog eltűnni. Ezért kell a leszakadást megak adályozni, és ezért kell olyan családpolitikát folytatni, hogy ez a tendencia megálljon és a visszájára forduljon. Úgy látom, hogy az elhangzott adatok ellenére döntő fordulat ezen a téren ebben a költségvetésben nem következik be. Kitörés a mai gondokból csak akkor lesz, ha a technológiai fejlődés élére állunk. A kutatásfejlesztésre fordított összegek alapján nem állunk a régióban rosszul, de ezen regionális siker, ami a negyedik helyet jelenti itt a tíz érintett ország körében, nem ad okot a büszkeségre, hiszen NyugatEurópához viszonyítva a ráfordításaink az övékének csak a felét teszik ki GDParányosan, az eredmény viszont, amit a bejegyzett szabadalmak számával mérnek, csak a tizede annak, amit NyugatEurópa nyújtani tud. Hoze valami többletet 2008? U gyan! A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 23 milliárdja a költségvetés kiadási oldalának a 2,5 ezreléke. Persze, másutt is van tudományra, kutatásra, innovációra fordítható pénz, de egészében véve a nagyjából 1 százalékos GDParányos ráfordítás nagy on messze van még a lisszaboni ajánlásoktól - és itt most nem ennek a kutatóintézetnek a Lisszabonjáról, hanem az Európai Unió lisszaboni programjáról beszélek , ahol 3 százalékot várnak el a tagállamoktól. Elég persze a napnak a maga baja, mondhatnák kor mányoldalról, miért kell így most a távlati problémákkal foglalkozni, a fő feladat a konvergenciaprogram. Igaz, mert ha ez nem így lesz, akkor Almunia biztos úr összevonja a szemöldökét, az ellenzék pedig jó hangosan kiáltja, hogy lám, Európa is megmondja, hogy a kormány rosszul dolgozik. Ez a körülmény nehezíti, beszűkíti a mozgáskört. De a politikának tudnia kell, hogy senki nincs polgáraink között, aki ne akarná az Unióhoz való felzárkózást. Csakhogy az emberek nem a makrogazdasági mutatók felzárkózásába n reménykednek, hanem a saját jövedelmük felzárkózását kívánják. Erre 2008ban nem lehet számítani. A kormány 2009re és 2010re viszont már jelentős, 4 százalék körüli, esetleg 5 százaléknál is nagyobb reálbérnövekedést jelez. Az infláció függvényében ez akár meg is valósulhat. Sőt, létezik olyan elemzés, amely szerint a béremelkedés már 2008ban megindul, és 2009ben és 2010ben a mostani előrejelzésnél is nagyobb lesz. De ne gondoljuk, hogy egy béremelkedési hullám csak jó dolgokat hoz magával. Bár ha l esz, az is csak a töredékét fogja produkálni annak, ami az utoléréshez szükséges. A személyi jövedelemadó bevezetése előtt - most kérem, képviselőtársak, egy kicsit gondoljunk vissza a két évtizeddel ezelőtti helyzetbe - a bérek alacsonyak voltak, de az ál lam olcsó energiát, lakást, oktatást, közlekedést biztosított a polgároknak. Ezen az alacsony bérszínvonalon alkalmazták a hazai munkaerőt a privatizációval színre lépett új tulajdonosok, de ők már az említett közfeladatok terheit nem viselték. Feszültség keletkezett tehát a rendszerben, hiszen a fokozatosan kiépült adórendszer az alacsony bérekre terhelte a közfeladatokat, az energiát, a közlekedést pedig piaci áron kapja meg a fogyasztó. Van tehát indoka annak, hogy a bérek tovább emelkedjenek, de ennek é sszerű és gazdasági korlátai is vannak, például a nemzeti össztermék növekedése. Ez 2008 után a kormány szerint ismét 4 százalék felett lesz, ám az Állami Számvevőszék tanulmánya szerint csak 2010re jut el a 3 százalék közelébe. Számos kockázati tényező n ehezíti azt, hogy valóban az össztermék növekedésére gondolhassunk. Ha pedig GDPnövekedés nélküli béremelés következik be, annak az inflációnövelő hatása egyértelmű, amely inflációt egyébként az Állami Számvevőszék megítélése szerint jelentősen alábecsült ék a konvergenciaprogram készítői.
