Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HOCK ZOLTÁN (MDF):
2049 esetben nyomott áron, adott esetben rendkívüli mértékben alulértékelve, hiszen kényszerpályán mozogva az önkormányzatok erre kényszerültek, miközben a feladataik maradtak. Ha megnézzük a 2008. évi költségvetést, ezt összevetjük a 2007. évivel, akkor jól látható, hogy a ko rmány a működésből újabb forrásokat igyekszik kivonni, hiszen közel 4 százalékkal csökken a tavalyi esztendőhöz képest a működési célú támogatás. Ez nyilvánvalóan a szolgáltatások színvonalának a további szűkülését fogja eredményezni, ennek megfelelően tov ább fog folyni adott esetben a vagyonfelélés, illetve ennek megfelelően átgondolatlan közszolgáltatási szűkülés fog történni. A kormány bejelentette, hogy a reformok jó ütemben haladnak, tulajdonképpen nincsen már megszorításra szükség. A kormány szempontj ából vélhetően igaza van, hiszen ezek a megszorítások a háromezeregynéhányszáz önkormányzatnál fognak manifesztálódni, és azt gondolom, miután az államháztartás egyik legfontosabb alrendszeréről beszélünk, ilyen formában nem lehet ezt figyelmen kívül hagy ni. Azt gondolom, a költségvetés azzal sem foglalkozik, hogy egy nagyonnagyon kedvezőtlen tendencia kezd kialakulni az önkormányzatoknál. Miközben azt gondolom, hogy valamennyiünk által üdvözlendő módon magának az államnak az eladósodása lassul - ez egy n agyon jó dolog , ugyanakkor ezzel párhuzamosan az önkormányzatok működésihitelfelvétele, a folyószámlahitelfelvétele elképesztő mértékben növekszik. Várható, hogy a következő esztendőben százmilliárdos nagyságrenddel növekedni fog az önkormányzatok elad ósodottsága, amely, azt gondolom, összességében az állami költségvetés makrogazdasági mutatóit is zavarni és rontani fogja, hiszen miközben az egyiknél javulás látható, a másiknál meglehetősen nagy a hanyatlás. Ezekre a kérdésekre igazándiból nem ad a költ ségvetés választ. Budapesttel kapcsolatban budapestiként egykét megjegyzést engedjenek meg, amelyet meglehetősen nagy gondnak tartunk. Teljesen elhibázottnak tartjuk a költségvetésben megfogalmazott úgynevezett adóerőképességvizsgálat elvonási menetét. E z Budapest esetében éves szinten mintegy 5060 milliárd forintos befizetést jelent a Kincstárnak, amelyet aztán az algoritmus szerint a hátrányosabb helyzetű önkormányzatoknak oszt szét. Azért tartjuk elhibázottnak, mert kontraproduktív, nem ösztöni az önk ormányzatokat a helyi adóbevételeik maximalizálására, nem ösztönzi arra, hogy minél hatékonyabban, adott esetben minél nagyobb szelettel tudják gazdagítani a saját költségvetésüket, mert amennyiben ezen mutatóik alapján - és itt kifejezetten a nagyvárosokr ól beszélek - javul a bevétele, aránytalanul annál többet kell befizetnie a központi költségvetésbe, amely mindenképpen visszafogja az ilyen irányú tevékenységét. Ez ellentmondásban van a költségvetés azon szándékával is, hogy minél több saját bevételt tud janak mozgósítani az önkormányzatok a saját működésük finanszírozására, mert ez a fajta adóerőképességvizsgálat pontosan ellentétes irányba hat. A másik megjegyzés ezzel összefüggésben: Budapest vonatkozásában ki kell mondani, hogy egy 1,7 milliós lakosú városról beszélünk, amely közel 3 millió embernek nyújt közszolgáltatásokat a szakképzés területén, a közlekedésben, az egészségügyi ellátásban, a szociális ellátásban, a kulturális ellátásában, miközben a városnak ennek a működését saját költségvetési bev ételeiből kell kiegyenlítenie. Azt gondolom, amikor arról beszélünk, hogy az önkormányzatoknak nehéz a helyzete, amikor arról beszélünk, hogy az önkormányzatoknak nem lesz kedvező a 2008. év, akkor én ezekről a szabályozatlanságokról beszélek, ezekről a me goldatlan és évek óta magunk előtt tolt problémahegyekről beszélek, amikor is nem világos, hogy ki miért felelős, kinek miből kell ezeket a feladatokat ellátnia és finanszíroznia, és ennek megfelelően kaotikus helyzet kezd kialakulni. (9.10) Konkrét példáv al hadd támasszam alá: három éve nagyon helyes módon bekerült az állami költségvetésbe a nagyvárosi közösségi közlekedés támogatási rendszere. A törvény ugyan azt mondja, hogy ez egy normatív támogatás, de valójában nem normatív támogatás, hiszen semmiféle mérőszámmal nincs alátámasztva. Ez például a 2007. évi 32 milliárd forinttal szemben 2008ban
