Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 11 (88. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
192 vagy nagyon nehezen kerülnek be bentlakásos intézménybe, ahol gondozzák őket. Mindannyian tudjuk, hogy háromnégy éves várakozási idő van e gy szociális otthonba való bekerüléshez az országban nagyon sokfelé. Felmerült, és éppen a szakma részéről merült fel már régen a szükséglet felmérése; hogyan is tervezzük meg az intézményeinket, a szolgáltatásokat, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mek kora a szükséglet, mekkora kapacitás kell. Ez egy nagyon nehéz feladat. Különböző rászorultsági kritériumokat kellene tudni pontosan számba venni ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a feladattal. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azért is szemléltem borúlátóan és csüggedten ezt a törvénymódosítást, mert mindannyian tudjuk, hogy a '93. évben született szociális törvény ma már a szinte legtöbbet módosított törvényünk. Évente legalább kéthárom módosításon megy keresztül. Ma már a legendás '75. évi IIeshez tudnám has onlítani. Akik foglalkoztak a társadalombiztosítással, azok tudják, hogy ez az olvashatatlan társadalombiztosításról szóló törvény volt, élt 22 évet, amikor a '97es reformmal ad acta tettük. A szociális törvény jelenleg még csak 14 éves, de már szinte ugy anennyire olvashatatlan, ezerszer megbabrált törvény. Éppen ezért az utóbbi időben mi, képviselők mindig nagyon rosszkedvűen és csüggedten néztünk a következő szociálistörvénymódosítás elé. Akkor most kezdem sorolni azokat a kérdéseket, amikben maradéktalan az egyetértésem. Leginkább az előterjesztés célját, szándékát illetően, és ez ott kezdődik, hogy a legrászorultabbak elérését célozza ez a törvénymódosítás. És ott folytatódik, hogy vigyün k be egy olyan szemléletet a szociális szolgáltatások rendszerébe, ami az alapellátásra teszi a hangsúlyt, szemben a szakosított ellátásokkal, magyarul, próbáljunk meg minél több segítséget alapellátásként az illető rászoruló ember otthonában biztosítani a hhoz, hogy ne kelljen őt majd intézményi gondozásban részesíteni. Tulajdonképpen a feladat, a probléma hasonlatos ahhoz, ami az egészségügyben is előttünk van: ha a háziorvosi szolgálattal, járóbetegellátásban tudunk segíteni a betegeken, akkor kevesebb f ekvőbetegkapacitásra keletkezik igény. Azt gondolom, hogy ezzel maradéktalanul egyet kell érteni, és ezt még csak jó erősen megtámogatja az a szempont, az a szemlélet, hogy mindenki szívesebben van az otthonában, mint intézményben vagy kórházban. Tehát az t gondolom, hogy itt az érintettek, a segítségre szorulók és a szolgáltatók szempontjai nagyon szerencsésen találkoznak. Az alapellátás fejlesztése mindenekelőtt az étkeztetés, a szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás fejlesztését jelenti, és ebbe az i rányba mutat jelentős lépéseket ez a javaslat. Kétségeim ott kezdenek megfogalmazódni, amikor az önkormányzati mozgástér növekedésére is hivatkozik az előterjesztő, mintha ez egy kívánatos dolog lenne. Az a tapasztalatunk, hogy hiába írunk elő kötelező fel adatokat különböző törvényekben az önkormányzatoknak, nagyon sok önkormányzat nem tesz eleget ezeknek a kötelezettségeinek. Mi, képviselők, akik szociálpolitikával foglalkozunk, nagyon sokszor eredményként éltük meg a közelmúltban, ha sikerült törvényben k ötelező feladatként előírni valamit. Lehet mondani, hogy ez a mi tévedésünk, hogy ilyenkor úgy érezzük, hogy csináltunk valamit a jobb ellátás érdekében, mert ha az a tapasztalat, az a gyakorlat, hogy ezek a kötelező előírások a valóságban nem teljesülnek, akkor valóban megkérdőjeleződik, hogy érdemese kötelező feladatként előírni. Mégis azt gondolom, hogy úgy állunk hozzá, hogy amikor ilyen kötelezően előírt feladatokról lemond a törvény, akkor mintha visszalépnénk az elvárásainkból. (11.30) Ennyi bevezető után szeretnék rátérni a konkrétumokra, hogy mit is tartalmaz ez a 72 paragrafusból álló, tulajdonképpen nagy lélegzetvételű törvénymódosítás, amelyből 48 szakasz csak a szociális törvényt módosítja, és a többi a másik három s zóban forgó törvényt, a gyermekvédelmit, a családok támogatásáról szóló, illetve a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt. Megjegyzem, több mint tíz oldalon keresztül kerülnek felsorolásra azok a záró rendelkezések, amelyek megszámlálhatatlan korrekc iót jelentenek magában a törvény szövegében.
