Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1876 gazdasági, kulturális és szociális megosztottságból, az esélyegyenlőtlenségekből, a tágabb környezet kihívásaiból adódó, a nemzet közi kötelezettségek vállalásából következő felzárkózási és fejlesztési kényszerek magától értetődőek, és tegyük hozzá, legalább egyszer egy évben a számok láttán szembesülni kényszerül a politika saját korábbi tévedéseivel, elhibázott döntéseivel, amit va gy nyíltan vállal és igyekszik korrigálni, vagy elken és maszatol. Az utóbbit nem egyszerű forintmilliárdok bánják, hanem az általuk elérhető új minőség hiánya. Ez most ne következzen be! Kérem, merjünk hozzányúlni a beterjesztett költségvetéshez! Kellő ko nstruktivitással van idő a szükséges és ésszerű módosításokra. Újszerű és növekvő felelősséget ró az Országgyűlésre az, hogy a 2008. évi költségvetés a korábbinál nagyobb mértékben befolyásolja az EUforrások felhasználásából következő trendeket, erről Éke s József képviselőtársam is beszélt már. Számos feladat megvalósulásának módja kényszerpályára kerülhet, módosításuk csak nagy veszteségek árán lesz lehetséges. Különösen megtisztelő és egyben nyomasztó felelősség az, hogy a költségvetésben felhasználható pénz forrása az emberek és a gazdasági szervezetek munkajövedelme - ideértve a nyugdíjakat is , járandóságai, valamint fogyasztásuk, amellyel egyáltalán fenntartják magukat. Ebben a képzeletbeli pénztárcában még a hajléktalan által elfogyasztott kenyér is benne van áfa formájában. Lehet populistaként megbélyegezni ezért, mégis kimondom: minden elköltésre szánt forint esetében erre kell gondolni. A tisztelt Ház falai között e gondolatokkal szavakban mindenki egyetért, de mi van a falakon kívül, ahol dúl a p ártoskodás, a hatalomféltés és a hatalom iránti vágy, a “majd én megmutatom”. (19.30) Ennek költségei is természetesen rejtve benne vannak a költségvetésben nem kis összeggel. Nyugtalanságot és lelkiismereti konfliktust okoz a költségvetés tárgyalása, több okból. Kényszerek, válságkezelő tételek növekednek, a szerepünk szavazógépszerű, ezeknél a tételeknél a bürokrácia költséghatékonysága lehet vitatható, de fűnyírószerűen nem szabad csökkenteni a kiadásokat, mert teljesítési, ellátási deficit keletkezhet. Egyes fejezetek, intézmények működtetése néhány kivételtől eltekintve változatlanul bázisszemléletű, státusféltő, öncélúan magamutogató, öndicsérő, egymással is rivalizáló. Közismert, hogy ez a metodika elavult, a jelentősége tarthatatlan. A magyarázatok a számok mögötti konkrétumok hiánya miatt nehezen szűrhetőek ki. Ilyenek a fantázianevű programok mögött megbúvó, az önmagukat csak pótcselekvéssel bennfentesnek felkent projektgazdák, a kétségtelenül kisebb számú, de még mindig létező fantomintézmények, al apítványok, kht.k és a feleslegessé vált vagy túlméretezett tételek. Ennek kiemelkedően kínos és nagyon drága példája az ezúttal a GKMhez csapott közháló és az információs társadalmat kiteljesítő programok. Volt ez már IKB, IHM és most GKM. Tisztelt Képv iselőtársaim! Nehezen áttekinthető, hogy az informatika terén mi is fog történni a tárcánál. A fejezet szokás szerint kaotikus, de az információs társadalom kiteljesítésére fordított előirányzat hatszorosára történő emelése jó dolog, ezt természetesen támo gatjuk. Elvben a GKM a felelős a magyar gazdaságpolitikáért, de ha valaki ebben a fejezetben bármiféle gazdaságpolitikát is felfedez, az, azt gondolom, jutalmat érdemel. Halaszthatatlanul fontos a fejezeti kezelésű célelőirányzatok teljes körű, kompetenciá kkal is egybevetett felülvizsgálata - összhangban az érintett fejezet működési költségvetésével , a fejezeten belüli és azon túli szinergiák feltárása, a párhuzamosságok megszüntetése. A legrosszabb rémálmot az okozza, hogy a költségvetés készítői nem gon dolták át az alternatívákat, azaz nem biztosították az érdemi döntés lehetőségét. Ez nem mai probléma, és nem csak a jelenlegi kormány hibája és felelőssége. Ez egy súlyos módszertani hiba és etikai probléma, ami mindenekelőtt az innovációt, a különböző sz férák és szektorok együttműködését is bénítja. De sokat tehetünk már most és a jövőben azért, hogy az előkészítő munka során a kormány kötelezze a tárcákat az egyébként kétségtelenül fontos programok megvalósíthatóságának többoldalú, a megoldási javaslat e redetét, meglévő feltételeit is feltáró, számokban is kifejezett bemutatására. Egyetértünk a miniszterelnökkel abban, hogy le kell számolni
