Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1855 képviselő úr előadta a prudens államháztartási politikát követelő konzervatív politikust, fideszes képviselőtársai utána sorban fölálltak Domokos képviselő úrral az élen, ő a kisebbségi vélemény előadójaként, mindenki más különféle részterületek képviselőjeként követelt több pénzt informatikára, önkormányzatra, művészetoktatásra, külkapcsolatokra, kultúrára. Én eddig jutottam a jegyzetelésben. Ezúttal azonban Varga képviselő úr is kiesett a szerepéből, hiszen kétharmad részben valóban azt ostorozta, hogy az államháztartás hiánya még így is túl magas lesz, ráadás ul ez a hiány főként bevételcentrikus hiánycsökkentés útján valósul meg, beszéde utolsó egyharmadában aztán konzekvensen nekiment a kormány minden olyan intézkedésének, ami kiadáscsökkentést idézhetne elő a jövő évben. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez bizony egy ilyen szomorú helyzet. Az államháztartási kiadások csökkentése mindig fájdalmas dolog. Mindazonáltal én a magam részéről egykori matematikusként egyetlen olyan összeadási műveletet ismerek, ahol lehet minden összeadandót növelni, és az összeg mégis csö kken - ezt összeadási hibának hívják. (17.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Varga képviselő úrnak mindazonáltal volt egy olyan négypontos csomagja, ami az én figyelmemet legalábbis felkeltette. Azt mondta, hogy ezek azok a pontok, amelyek mentén meg lehetne e gyezni. Az első - mondta ő - a gazdaságpolitika hitelessége. Tisztelt képviselőtársaim, ebben egyetértünk. A magyar gazdaságpolitika hitelesítőjét úgy hívják, hogy konvergenciaprogram. Az Ecostat, az Ecofin, a Világbank, a nemzetközi pénzügyi és befektetői körök erről ítélik meg, hogy mennyire hiteles a magyar gazdaságpolitika. Abban persze Varga képviselő úrnak igaza volt, hogy ez nincs kőbe vésve, egy pontja azonban kőbe van vésve, és ez az államháztartási hiány évenkénti alakulása. Ez az, amitől felfelé nem szabad eltérni, az összes többiben a körülmények alakulása folytán van bizonyos rugalmasság, mint ahogy például az egyensúly valamivel gyorsabban javul a vártnál, az elsődleges egyenleg viszont valamivel lassabban javul, mert ellenkező esetben még az e ddig elszenvedettnél is nagyobb növekedési áldozatot lettünk volna kénytelenek hozni. Ugyanakkor, ha jól emlékszem, Nyitrai képviselő úr volt az, aki generálisan ment neki ennek a konvergenciaprogramnak, valahogy úgy tüntetve fe l, mint ha ez valami kívülről ránk erőltetett, életidegen dolog lenne, amit mi kénytelenkelletlen erőltetünk, mert meg akarunk felelni Brüsszelnek. Tisztelt Képviselőtársaim! A konvergenciaprogramban alacsonyabb infláció van, valamelyik ellenzéki képvisel őtársam mondta el, hogy ez a szegények adója. Nem kéne a szegényeket adóztatni, tehát az alacsonyabb infláció jó. Ha csökken az adósság, akkor kevesebb kamatot kell utána fizetni, tehát csökken a költségvetés kiadási oldala, több pénz marad más, egyébként hasznos és az országnak szükséges kiadásokra, az adósság csökkentése tehát jó. Az államháztartási hiány csökkenése egyfelől csökkenti az államadósságot, az államháztartási hiányt a hitelpiacról kénytelen az állam finanszírozni. Másfelől ha alacsonyabb az á llamháztartási hiány, akkor az állam nem telepszik rá a hitelpiacra, nem szívja el a befektetőktől a hitelt, alacsonyabb lesz a hitelek kamata, ez megint csak jó a befektetőknek. Tehát nem arról van szó, hogy a konvergenciaprogram valami ördögtől való, ami t kénytelenkelletlen, fogcsikorgatva meg kell csinálnunk, a konvergenciaprogram egy keserű orvosság, amit célszerű bevenni, mert ezáltal a magyar gazdaság helyzete javulni fog. A másik ilyen pontja Varga képviselő úrnak a költségvetés konszolidációja volt , ebben is egyetértünk. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés konszolidációja azonban kétféleképpen képzelhető el, két elemből áll: a bevételek növeléséből és a kiadások csökkenéséből. Azt mondta Varga képviselő úr, hogy baj, ha nőnek a bevételek, még olyan bevételnövekedéseket is a szemünkre hányt, amelyek szerintem örvendetesek, ugyanakkor a kiadások csökkentését valamennyi ellenzéki képviselőtársam kárhoztatta. Ha tehát meg tudunk állapodni abban, hogy a költségvetést
