Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1800 ezzel a tanulmányával. Jól érzékelhető számomra, hogy az Állami Számvevőszék és a kormány között is van egy egészséges viaskodás a tekintetben, hogy hogyan jöjjön létre a közpénzügyekről szóló törvénycs omag, és hogyan jöjjön létre az az intézmény, amit ma hiányolunk, amely intézmény reményeink szerint majd kordában tartja a mindenkori költségvetést, a mindenkori kormány elképzeléseit. Ez a tanulmány számomra azt sugallja - ezért mondtam azt, hogy ezen az úton akár tovább is mehetünk , hogy az Állami Számvevőszék alkalmas arra, hogy ilyenfajta funkciókat is ellásson. Ezt most úgy látta el, hogy ehhez a kormánytól olyan túl sok biztatást anyagiakban nem kapott, bár tudom, hogy egy kicsit kapott, utána, ha jól emlékszem, a pénzügyminiszter mégis meggondolta magát, ezért az állításom igaz, hogy az Állami Számvevőszék ilyen szempontból a saját erőit tudta csak mozgósítani, és azt gondolom a tanulmány alapján, hogy ezt színvonalasan is tette. A tanulmányról sok at fogok beszélni. Varga Mihály képviselőtársam azt is rögzítette, hogy az elkövetkezendő időszakban valószínűleg a költségvetési tanácsra vonatkozó elképzelésünket újra beterjesztjük, mert azt is egy lehetséges megoldásnak gondoljuk. Én a magam álláspontj át akként rögzítem egyelőre, hogy ebben a kettőben tudok gondolkodni. Meg kell nézni azt, hogy egy költségvetési tanács, ha létrejönne ez az intézmény… - mert nyilvánvalóan egypár fős tanács érdemben nem tudja kezelni ezeket a kérdéseket, egypár fős tanács mögé is apparátust kellene tenni, vagy ennek a tanácsnak a piacról független intézetektől kellene megvennie azt a tudást, amivel nyilvánvalóan helyzetbe hozhatná az Országgyűlést. Egy másik lehetséges alternatívának gondolom azt, hogy az Állami Számvevősz ék új feladatokkal, megerősített szervezettel rendelkezne, és ellátna ilyen típusú feladatokat, mint ahogy - mondom - erre ez a tanulmány kísérletet is tesz. Amiben én a legkevésbé gondolkodom, az egy önálló költségvetési intézet. Azt érzékelem, hogy a kor mány egyelőre ezt preferálja, legalábbis az ötpárti egyeztetéseken a pénzügyminiszter úr leginkább emellett szól. Ezt tartom a leginkább feleslegesnek és a leginkább drága megoldásnak, ezért csak a másik kettőben tudok gondolkodni, és ezt képviseli egyelőr e a kereszténydemokrata frakció is. A mondanivalómat három kérdéskör köré csoportosítanám: az első a “hogyan jutottunk ide?” kérdése, a második az, hogy mi jellemzi a jelenlegi helyzetet, elsősorban a 2007es költségvetési évet, és egy harmadik kérdéskör k eretében nyilvánvalóan a 2008as költségvetési tervezetet szeretném értékelni, különösen annak az önkormányzatokat érintő részét, mert ott érzékelem a legtöbb gondot. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ha a “hogyan juto ttunk ide?” kérdésre keressük a választ, ehhez az általam már meghivatkozott Pénzügyi Szemlében lévő tanulmány segítséget ad. Országgyűlési képviselőként persze megértem ezt az időszakot, 1998tól, az Orbánkormány működése óta egészen mostanáig, az ember emlékezete mégis véges, így jó, ha erre a tanulmányra is időnként hivatkozni tudok, ezért nem volt felesleges ezt a tanulmányt átolvasnom. Eörsi Mátyás úgy fogalmazott, hogy ne tegyük azt, amit eddig nagyon szívesen tettünk, hogy egymásra kenjük a felelőss éget, és ő kormánypárti képviselőként is azt mondja - és ebben tökéletesen egyetértek vele , hogy ha a “hogyan jutottunk ide?” kérdés kapcsán felelősöket keresünk, akkor az elvitathatatlan, hogy az első számú felelős a kormánykoalíció. Az Orbánkormány mö gött többséget adó képviselők egyikeként azt mondom, hogy az Orbánkormány - nem hiszem, hogy ez különösebben vitatható - az egész ciklusát tekintve, ha úgy tetszik, szigorú költségvetési politikát folytatott. Ez nem volt igaz nyilvánvalóan az utolsó évre, az utolsó évben mi is csináltunk egy választási… (Gőgös Zoltán: Olyan szigorú volt, hogy…) Mi is csináltunk, államtitkár úr, egy választási költségvetést. Önnek is lehetősége lesz megszólalni, ha ezt kulturált módon, annak megfelelően jelzi, ha nem így te szi, akkor én is kénytelen leszek mindig
