Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1793 DR. EÖRSI MÁTYÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a benyújtott és a 2008as évre vonatkozó tör vényjavaslat elemzésére térnék ki, engedjenek meg nekem néhány bevezető mondatot általában a költségvetési vitákról. Legszívesebben azt mondanám, hogy a mai nap az ország Háza ünnepbe öltözött, vagy ünnepbe kellett volna hogy öltözzék, hiszen egy parlament áris demokráciában talán a legfontosabb törvény, amelyet egy parlament tárgyalhat, az alkotmány és a mellé kapcsolódó törvények mellett, a költségvetési törvény, hiszen egy parlamentáris demokráciában, amikor már nem az állam ellenőrzi a polgárokat, hanem fordítva, a polgár ellenőrzi az államot, az államnak van egy óriási lehetősége. Ez pedig az, hogy hogyan költi el az állampolgárok és a vállalkozók által beszedett adókat. Ezért gondolom azt, hogy a költségvetési törvény talán a legfontosabb törvény, amely et egy Országgyűlés évente tárgyal. Kívánom azt a Háznak, hogy az ennek megfelelő méltósággal folytassa le ezt a vitát. A második megjegyzésem, hogy egyetértek a korábban szólt kormánypárti, sőt ellenzéki képviselőkkel is, akik azt mondják, hogy a költségv etési törvény nem pusztán számok halmaza. Nem pusztán számok halmaza, hanem ki kell hogy fejezze az adott ország, jelesül nyilván a kormányzat gazdaságpolitikáját. Én fogok erről beszélni részleteiben is, most azonban csak két elemre hívnám fel a figyelmet . Az első: tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy a költségvetés mennyire tiszteli az adófizetők által befizetett adóforintokat. A második kérdés, amit érdemes megvizsgálni, hogy a költségvetés kiadásainak belső struktúrája, a belső arányok milyen priori tásokat tartalmaznak, milyen prioritást fejeznek ki az érintett kormány gazdaságpolitikai tükrében. Harmadrészt arra az - elnézést kérek - elemi osztályba tartozó vagy általános iskolába tartozó követelményre hívnám fel a figyelmet, hogy értjük a költségve tés lényegét, amely abban foglalható össze, hogy az állam azt a pénzt tudja elkölteni, amelyet korábban az adófizetőktől beszedett. Ebben a vonatkozásban az állam költségvetése egy jottányit nem tér el a családok költségvetésétől, mondhatnám, hogy elnök úr költségvetésétől, az itt ülő képviselők családi költségvetésétől és azoknak a költségvetésétől, akik most a televízió kameráin keresztül figyelik ezt a vitát itt a Házban. Nem tér el a költségvetésünk az ő költségvetésüktől. (12.50) Ha bá rmelyik család növelni akarja a kiadásait, akkor ehhez a bevételeit is növelnie kell tudni. Egy újabb állás? Egy második, egy harmadik foglalkozás, amelyik növeli a bevételeket? Igen, abból lehet finanszírozni a kiadásokat. De ha a jövedelmek nem nőnek, ha nem adott esetben csökkennek, akkor nincs az a család, amelyik a jövedelem csökkenésével egyidejűleg képes lenne vagy akár akarná a növekvő kiadásokat finanszírozni, hacsak nem akar eladósodni. De, tisztelt képviselőtársaim, hol van az a család, amelyik sz ívesen adósodna el? Ahogy önök sincsenek ezzel így, ugyanúgy - azt hiszem, ebben egyetérthetünk - a költségvetésnek sem szabad eladósodnia. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert mintegy két héttel ezelőtt, amikor elkezdődött az adótörvények vitája a Mag yar Országgyűlésben, leginkább ellenzéki képviselőtársaim, egyik a másik után állt föl, és mondta azt, hogy tessék csökkenteni az adókat. Egyetértünk velük? Hát persze, mi sem könnyebb, mint ezzel egyetérteni! De mit mondtak ezzel ellenzéki képviselőtársai nk? Azt mondták, hogy csökkentsük a költségvetés bevételeit. És én már abban a vitában elmondtam, hogy elnök úr vagy bárki fogja le annak a képviselőnek a kezét, aki egyik héten a költségvetés bevételeinek a csökkentéséről szónokol, majd két hét elteltével pedig minden egyes tétel esetében a költségvetés növekedését akarja elérni, majd még azt is hozzáteszi, hogy nehogy a költségvetés hiánya növekedjen. Végighallgattam Varga képviselő urat, valamivel szolidabban, mint elődje, Domokos képviselő úr, aki negyv enperces beszédében hosszasan sorolta azokat a tételeket, ahol azt mondta, hogy csökkennek a költségvetés kiadásai. De ugyanennek a pártnak a képviselői mondták azt, hogy csökkenjenek a bevételek is. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan van ez? Hogyan lehet e gyszerre a bevételek csökkentését követelni, ugyanakkor a kiadások növekedéséért sírni, harmadrészt azt
