Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1782 Számoljunk egy kicsit közösen a vizitdíjjal is! Azt mondtam, hogy egészségügyre minden magyar állampo lgár - ha átlagosnak tekintjük - havi 17 ezer forintot fizet. Hogy az ördögbe van az, hogy az nem izgat senkit egy népszavazási kérdés erejéig, hogy hogyan van felhasználva ez a 17 ezer, mire költjük, igazságosan vane elosztva?! Vagy a 17 ezer nem érdekes havonta, csak a havi egy vagy két 300 forintos vizitdíj az érdekes? Több nem lehet, kérem szépen, mert húsz után visszafizeti az önkormányzat. 17 ezer forint nem számít, a 300 meg igen? Engem elcsapnának otthon a családban, ha így háziasszonykodnék. Rendb en van, sok, sok, a 300 forint is sok, de ez a 300 forint teremtett egy kis alkalmat arra, hogy a beteg a 17 ezer forint felhasználásába is belelásson, mert ennek fejében kap kórházi számlát és 2008. január 1jétől kezdve már a rendelőintézettől is elszámo lást. A 300 forint a belépője ahhoz, hogy ne lekezelt ketteske, hármaska meg négyeske legyen a kórházban, hanem megnézze, mire ment a 17 ezer forintja, ővele mit csináltak. Rendben, vitatkozzunk a 300 forintról, de akkor legalább ennyit vagy feleannyit, ké rem, törődjenek már a 17 ezerrel, és ne mondják azt, hogy nem szabad hozzányúlni az egészségügyhöz, mert azzal a 17 ezerrel minden úgy rendben volt, hogy már jobban nem is lehetne rendben. Persze, sok pénz a 300 is, sok pénz a 17 ezer is, sok pénz különöse n az a havi 100 ezer, amit mindenki bead a költségvetésbe. Éppen ezért tartozunk vigyázni rá, és ezért fontos, hogy ne a potyázók helyett fizessék a havi 100 ezret azok, akik böcsülettel fizetnek. Ezt hívják publicisztikai és közgazdasági nyelven a feketeg azdaság elleni küzdelemnek. Mindig küzdött minden kormány, és nem mondom, hogy óriási lépéseket tettünk, de olyan lépéseket már tettünk, amelyeknek igenis számmal mérhető az eredménye. 200 ezer ember rendezte társadalombiztosítási jogosultságát, és az a 25 milliárd, amit az év második felében a kórházak megkaphatnak, innen van; 25 milliárd a kórházaknak már eredmény. A feketegazdaság felszámolása első lépésének már van nem nagy, de mérhető eredménye: a sokak által utált vagyonosodási vizsgálatok. Még csak h áromnegyed év telt el, és már 30 és 40 milliárd forint közötti a hozadékuk. Az azért nem olyan kevés, költségvetési méretekben lehet, hogy kicsi, de emberi méretekben valami, ami a feketegazdaság felszámolásának első jele. Az, hogy megnehezítettük azt, hog y fiktív minimálbér után lehessen járulékot fizetni, 110 ezer munkahely bérkifehérítését hozta meg, 110 ezerét, és ez nemcsak a költségvetésnek jó, hanem a 110 ezer embernek is jó, mert duma, a munkaadó dumája, hogy neked is jó, hogy zsebbe fizetem a minim álbér felettit. Persze, amíg keresek jó, de ha a boltos lány szülési szabadságra megy, akkor mindjárt az a jó, ha legális fizetése van. Ennek a 110 ezernek vagy a köztük lévő fiatal nőknek a szülési, anyasági támogatását már a valódi fizetés után fogják fi zetni, és nem a minimálbér után; és ha a pincér nyugdíjba megy, és a valódi fizetésén jelentik be, akkor a nyugdíja is magasabb; és ha a kőműves leesik az állványról - szándékosan ezeket az ágazatokat mondom, mert itt volt tipikus a fiktív minimálbéren tar tás , akkor ha kifehérítettük a bérét, a táppénzt már a valódi bér után kapja. Ez eredmény, a feketegazdaság kifehérítésének eredménye, és nem vagyok boldog meg büszke a megszorításokra, de ezekre igenis tudok büszke lenni, mert ez tartós eredmény, nem át meneti kényszertakarékosság. Igen, szigornak is lehet nevezni, hogy vigyázni fogunk jövőre is a pénzre, még azt lehet mondani, hogy nagyobb lesz a szigor. Például január 1jétől a nem biztosítottnak nem jár ingyenesen a biztosítási csomag. Például az álla m is követhetően befizet, az államon is számon lehet kérni a nyugdíjas, a gyerek, a munkanélküli után a biztosítási díjat. Például nehezebb lesz idő előtt elmenni nyugdíjba, és közben teljes fizetésért a munkahelyen maradni. Nem azokat ítélem el, akik eddi g ezt tették, teljesen törvényesen tették, nekem is sok barátom van ilyen, de ha hosszú távon megtartanánk a rendszert, akkor a kisnyugdíjassal szúrnánk ki, mert ugyanabból a nyugdíjkasszából lehetne emelni az ő nyugdíját is, mint ahogy azoknak a nyugdíját fizetjük, akik közben a teljes állásuk teljes fizetését meg tudták tartani. De a szigor persze kevés, a költségvetési egyensúly kevés. Úgy fogalmaztam, hogy megélhetési egyensúly is kell, nem élhetnek rosszabbul az átlagos családok, nem lehet még lejjebb menniük az
