Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1780 Kell az új társadalmi tudás, nem a kiskapuk régi tudása, az új eligazodás képessége, és ezt valószínűleg nem segítettük elő eléggé. Már csak azért sem, mert a sokfajta változás felkészületlenül és sokkszerűen érte az országot. Valljuk be most már ennyi idő után, felkészületlenül és sokkszerűen érte olyk or a kormánypártokat is, mert nem voltunk egészen tisztában a költségvetési bajok mértékével. De ez nem mentség. Legfeljebb kis magyarázat arra, hogy kevésbé tudtuk elmagyarázni az új szabályok hasznát, kevésbé tudtuk világossá tenni, hogy miért van szüksé g új rendszerekre, hogy miért kell változtatni a kiskapuk társadalmi tudásán. Azt hiszem, ezek miatt van az, hogy a társadalmi közérzet, közérzetünk nagyobb arányban romlott, mint a megélhetési pozícióink. Akkor tehát mi ebben a tekintetben a költségvetés dolga? Többféle, és ezért használom az “egyensúly” szót többféle értelemben. Az első mindenképpen az, hogy értelmet kell adni az eddigi áldozatoknak. Ez meg azt jelenti, hogy nem lehet rögtön elprédálni, elszórni azt a pénzt, amit az ország ezzel a takarék ossággal kiszenvedett magából. Igen, a közpénz minden fillérjével hasonló szigorral kell gazdálkodni, mint eddig. Világossá kell tenni, miért mi jár, ki mennyit és miért fizet. Őrizni kell a szolidaritást, de pontosan meg kell mondani, mi a szolidaritás ár a, mert akkor fog kiderülni, hogy mennyi az értéke is. Ez a költségvetési egyensúly fenntartásának logikája, ez kíván továbbra is fegyelmet és szigort. De azt is világossá kell tenni, hogy tényleg megérte, hogy 2008ban nem kell még többet veszíteni az éle tszínvonalból. Hogy túl vagyunke a nehezén? A neheze nagyján igen, de persze hogy nehéz a 2008as esztendő, amikor még érdemben nem emelkedik az életszínvonal. Ki mondta, hogy könnyű? Senki. Csak azt, hogy olyan áldozatokra már nincs szükség, mint amennyi re 2007ben volt. De arra nagyon kell vigyáznunk, hogy ezt a bizonyos megélhetési egyensúlyt 2008ban helyreállítsuk, hogy valóban ne romoljon tovább. Látszik a költségvetési tervezésből, hogy nem csökkennek a reálbérek, hogy a reálnyugdíjak még egy kicsit , nem nagyon, de kicsit emelkednek is; hogy nem csökken, egy icipicit még nő is a háztartások fogyasztása; hogy a közszféra létszámcsökkentésének javán lényegében túl vagyunk. Ez kell, ezt alapozza meg, ezt a megélhetési egyensúlyt a 2008as költségvetés. Végül, ahogy mondtam, a költségvetésnek segítenie kell azt is, hogy az aránytalanul rosszabbá vált társadalmi közérzet javuljon. Ez azt jelenti, hogy a kelleténél jobban felzaklatott társadalom jövőbe vetett bizalma erősödjön a költségvetési eszközök segít ségével is, hogy javuljon a társadalmi egyensúly, nem osztogatással, mert arra nincs pénz, de néhány jól kiválasztott társadalmi cél szolgálatával, mert igen, ebben a költségvetésben is van néhány terület, amelyre még ilyen fegyelmezett és takarékos időkbe n is több jut, mint amennyi az idén. Nézzük akkor először azt, mit tudtunk tenni pénzben a financiális problémák megoldására a költségvetési egyensúlyért, mire számíthatunk forintban. Nem ismétlem a makrogazdaság adatait, sokan elmondták előttem. De mivel a megbízható költségvetés fontos elemének tartom a kiszámíthatóságot, a követhetőséget, hadd osszam el a nagy pénzeket emberre, állampolgárra, családra, amolyan háziasszonyi módra! A kormányzati szektor tervezett bevétele 2008ban körülbelül 12 000 milliár d, ez még a nagy szám. Ez azt jelenti, hogy 10 millió magyar állampolgárral számolva - hadd számítsam bele a csecsemőket és a százéveseket is - minden ember 1 millió 200 ezer forintot fizet be 2008ban a közösbe. 1 millió 200 ezer forintot - ennyit bíznak ránk. Ezért kell felelősen gazdálkodni vele. Még egyszerűbben: ez éppen átlagosan, állampolgárra vetítve havi 100 ezer forint. Havi 100 ezer forintot kaptunk minden állampolgártól, hogy visszafordítsuk az ő közös költségeire. Minden takarékosság ellenére m ég 2008ban is az a helyzet, hogy a kiadás nem havi 100 ezer forint, hanem havi 107108 ezer forint ez a bizonyos közös kiadás. Ez már ennek ellenére nagy egyensúlyjavulást jelent, hiszen 2006ban, tavaly a különbözet a bevétel és a kiadás között még dupla annyi volt. Most, ha nem kellene személyenként azt a bizonyos havi 8 ezer forint törlesztőrészletet, a hitelek kamatait fizetni, akkor már azt mondhatnánk, hogy rendben vagyunk, mert éppen addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Ráadásul ezt úgy ért ük el, hogy - bocsánat, hogy Domokos
