Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1744 biztosítani. A havi tandíj jelentős többletköltség, diákmunkásként is 2025 órányi pluszmunkával lehet megkeresni ennyit, ami könnyen csökk enti a tanulásra fordítható időt, és ezzel beszűkül annak a lehetősége, hogy valaki ösztöndíjat kapjon, vagy esélyes legyen, hogy bekerüljön az önök által hangoztatott 15 százalékba, ami mentesíti a tandíj befizetése alól. Államtitkár úr, önök gyakran hiva tkoznak a versenyre. Egy olyan versenyben vagyunk, amelyben mármár nemcsak a legszegényebb, de egy átlagos, két gyermeket nevelő szülő sem tudja a gyermekeit beírattatni. Önök azt mondják, hogy a verseny segíti a felsőoktatást. Mi viszont úgy látjuk, hogy nem versenyt hirdetnek, hanem megakadályozzák a verseny lehetőségét, hiszen a gazdag családok gyermekei még talán be tudnak iratkozni, a szegényebb sorsú szülők már nem biztos, hogy vállalják a jövőben a gyermekeik felsőoktatásba való beírattatásukat. Tis ztelt Ház! Az egész világ új korszakban él. A jövőben minden nemzetnek annyi esélye lesz a felemelkedésre, amennyire kiműveltek és életerősek polgárai. Ez a tét. Most arról van szó, hogy a kisemberek gyerekeit kirekesztik a felemelkedés lehetőségéből. Azt akarják elvenni, hogy minden gyerek legalább egy kicsivel többre vihesse a szüleinél. Most az a kérdés, csak a milliárdos klikk gyerekei előtt tárul szélesre az élet kapuja, vagy a legkisebb faluból is ki lehet jutni a napra, sőt fel lehet kapaszkodni a cs úcsra. Most összetartásra, szolidáris fejlődésre volna szükség, ehelyett a társadalmi különbségek olyan ütemben nőnek, mint soha. Most az egészségünk, a műveltségünk, az iskolázottságunk, vagyis a magyarok emberi minősége a tét. Ezeket a sorsformáló döntés eket nem adhatjuk ki a kezünkből. Egyetlen kormány sem dönthet helyettünk, nem dönthet a mi felhatalmazásunk nélkül. Ezért is bátorítunk minden fiatalt a jövendőbeli népszavazáson, hogy igenis szavazzon a tandíj ellen. Államtitkár úr, miért nem mondták a k ampányban büszkén, magabiztosan azt, hogy a tandíj bevezetésére készülnek, amikor korábban ön úgy vélekedett, hogy nem támogatja a képzési idő alatt fizetett tandíjat, hiszen - mint ahogy az előbb is elmondtam - az távol tartja a hallgatókat az egyetemektő l. Akkor miért szavazták ezt meg? - felmerül a kérdés. Arra kérem az államtitkár urat, hogy ne etessenek meg minket a kormánykommunikációval, hanem felelősen intézkedjenek a felsőoktatásban lévő és tanuló diákok életéről. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék i pártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A kormány részéről megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak, az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről. Államtitkár úr, öné a szó. (8.40) ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtit kár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr idézi azt az OECDjelentést, amely Magyarországra nézve valóban rendkívül szomorú eredményt tartalmaz, azt az eredményt, hogy Magyarországon bizony a családi helyzet az egyik legfontosabb tényező, ami meghatározza azt, hogy egy diáknak vane esélye egyetemen, felsőoktatásban tanulni. A képviselő úr csak azt felejti el, hogy ez a felmérés természetesen nem a képzési hozzájárulás bevezetése utáni helyzetet tartal mazza, hiszen ezt a diákok jövőre kezdik el fizetni, hanem éppen annak a rendszernek a következménye, amit önök építettek ki. Annak a rendszernek a következménye, képviselő úr, amelyik kettéválasztotta a hallgatókat. A hallgatók egy részének lehetővé tette azt, hogy államilag finanszírozott felsőoktatásba bekerülve ingyen tanuljon, függetlenül attól, hogy milyen teljesítményt nyújt, és függetlenül attól, hogy egyébként szociális helyzete ezt indokolttá teszie vagy nem, miközben a diákok egy másik részét - tipikusan azokat, akik nehezebb családi környezetből, nehezebb szociális helyzetből jöttek - bekényszerítette a költségtérítéses képzésbe. Tehát, képviselő úr, ön azt a rendszert védelmezi, amelyik a diákok egyik részének az adófizetők pénzéből biztosítja a felsőoktatást, anélkül, hogy ott bármilyen további teljesítménykövetelményt
