Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1679 Minthogy nem az, hanem egy vitanap, azt gondolom, hogy a vitanapnak tényleg úgy és akkor lenne értelme, hogyha az ellenzéki oldal részéről nemcsak a ne meket hallanánk, hogy ezt miért nem, ezt miért nem, ezt miért nem, hanem azt is pozitív állítások formájában, hogy mit igen. Arra, hogy itt ne lett volna számtalan alkalom a szakmai vitára, Kornai János is utal a cikkében, hogy ez történetesen ez egy igazt alan vád most a kormánnyal szemben, mert rengeteg ilyen vitalehetőség volt - egyébként ez a mai is az lenne. Igazán értékes akkor lehetne, hogyha tényleg koncepciók tudnának ütközni egy ilyen vitanapon, és nemcsak azt kellene hallanunk a kormánypárti oldal on, hogy miért rossz minden, amit a kormány akar. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mikola István a következő. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Bár ez a vita az egészségügyről szó l, nemcsak az egészségpénztárakról, de azért kérdezem a miniszter asszonyt, kiírtam egy mondatot ebből az anyagból - gondolom, olvasta a saját anyagukat : “A pénztárak saját maguk dönthetnek arról, hogy milyen, a nemzetközi gyakorlatban is használt metodi kát alkalmaznak a kiadások kordában tartására: autorizáció, vizsgálati és terápiás eljárásrendek, volumenszerződések, bázisfinanszírozás, preferált szerződések s a többi.” Akkor most már mondják el: ez kikerült ebből az anyagból? Vagy akkor most miről vita tkozunk? Ebben egyértelműen benne van, hogy a magánbiztosító vizsgálati és terápiás eljárásrendeket fog meghatározni az orvos feje felett. Hát hogy lesz ez? ELNÖK (Harrach Péter) : Nincs több kétperces jelentkező. Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszo nynak. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Sokan idézték Kornai professzor úrnak a Népszabadság szombati száma mellékletében megjelent írását. Én ahhoz az utalásához szeretnék visszatérni, amelyet talán kicsit lényegre törőbben úgy tudnék összefoglalni, hogy vigyázzon mindenki, aki ebbe a dologba beleavatkozik, mert induljon ki abból, hogy nem hordozza a zsebében a bölcsek kövét. Ezért mindenki, aki erről a nagyon kényes, a szociális biztons ág alapintézményét befolyásoló rendszerről beszél és annak a reformjáról, pró vagy kontra, legalábbis próbálja meg feltételezni, hogy nemcsak neki lehet egyedül üdvözítő igazsága, és hallgassa meg a vitapartnerei véleményét is. Az a kérdés merült fel ma ez en a politikai vitanapon, hogy az az egészségügyi ellátórendszer, amelynek az átalakításáról 1991ben egy országgyűlési határozatban foglalt állást a Magyar Országgyűlés, vajon egyfelől beteljesítettee az országgyűlési határozatban foglaltakat. Valóban úg y alakítottuke a társadalombiztosítás rendszerét, hogy ebbe a nemzeti kockázatközösségbe mind a 10 millió magyar állampolgár beleférjen? Valóban elég szolidárise ez a rendszer, egyfelől azért, mert mindenki részt vesze ennek a kockázatközösségnek a kial akításában, a források megteremtésében, jövedelemarányosan, úgy, ahogy azt a törvény rendeli? És elég szolidárise ez a rendszer abban a tekintetben, hogy vajon valóban az akkor megjelölt célok szerint, a járulék fizetésétől függetlenül, az egészségügyi ál lapota által indokolt ellátásokat kapjae meg mindenki ebben a szolidárisnak mondott rendszerben? Vajon valóban olyan rendszere ez a mostani, amelyik teljesíti ezt a két alapvető feltételt, amelyiktől társadalombiztosításnak nevezzük a társadalombiztosítá st, hogy egy olyan kockázatközösséget hozunk létre, amelynek a működtetéséhez mindenki hozzájárul ebben a köztársaságban, akit erre a törvény kötelez, és vajon valóban mindenkinek méltányos, igazságos és az egészségügyi szükségletei által meghatározott ell átásokat nyújtja?
