Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1663 akkori elképzelések szerint egy többbiztosítós mod ellt gondoltak kialakítani, amely csak azért nem valósult meg, mert akik annak idején felhatalmazást kaptak a kivitelezésre - nos, hadd fogalmazzak udvariasan , nem voltak elég ügyesek ebben. Azért az mégiscsak furcsa, hogy egy politikai párt négyévente v áltoztatja e fontos kérdésben az álláspontját, és tulajdonképpen ma sem tudhatjuk, hogy ténylegesen mit tennének, ha ebben az ügyben tenni akarnának. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologról kell nyíltan és őszintén beszélnünk: az egyik, hogy miért kell az egészségbiztosítást átalakítani; a másik, hogy ennek az átalakításnak mi a legfontosabb célja. Átalakítani azért kell, mert ma a társadalombiztosításnak nevezett államigazgatási szervezet jogalkalmazóként végzi a szolgáltatás finanszírozását az egészségügy ben, olyan szervezetként, amelynek hiányzik az érdekeltsége a hatékonyabb, színvonalasabb ellátások megszervezésében. Másodszor, mi szocialisták úgy látjuk, hogy ennek az átalakításnak az a legfontosabb célja, hogy tisztább, világosabb viszonyokat teremtsü nk az egészségbiztosítás területén, hogy a biztosítottak pontosan tisztában legyenek jogaikkal és kötelezettségeikkel, hogy mindenki számára kiszámítható legyen, hogy betegség esetén milyen szolgáltatásokra jogosult, illetőleg az eddigieknél jobb minőségű egészségügyi szolgáltatásokat biztosítsunk, késztessük erre a szolgáltatókat, és az eddigieknél nagyobb esélyt kapjon az egészség megőrzése, a betegség megelőzése és a gyógyulás. A szocialista frakció határozott álláspontja, hogy az új rendszernek meg kell felelnie a társadalombiztosítás mai alapértékeinek. (13.30) Így erősíteni kell a társadalmi szolidaritást, egyben kell tartani a nemzeti kockázatközösséget, meg kell tartani a kötelező részvételt, a jövedelemarányos járulékfizetési kötelezettséget. Mindez en túlmenően az új egészségbiztosítási rendszernek az eddigieknél jobban érvényre kell juttatnia az ellátásokhoz való esélyegyenlőséget, segítenie kell a területi különbségek fokozatos felszámolását. Szeretném nagyon hangsúlyosan kijelenteni, nem többbizt osítós rendszert akarunk létrehozni, hanem az egységes egészségbiztosításon belül az egészségbiztosítás működtetését egy új szereplőre, az egészségbiztosítási pénztárakra bízzuk. Az egymással versengő, a biztosítottak számára valódi választási lehetőséget adó pénztárrendszer meggyőződésünk szerint jobb gazdája lehet a források felhasználásának. Nem bízunk mindent a versenyre, az állam többségi tulajdonosa lesz a pénztáraknak, és ez a tulajdon el nem idegeníthető. A pénztárba belépő kisebbségi tulajdonosoktó l azt várjuk, hogy az egészségbiztosítás szervezésében és működésében érvényesítik azokat a hatékonyságot növelő tapasztalatokat, amelyeket az üzleti szférában már megszereztek. Nem ismétlem meg miniszter asszony szavait a részletekről, csak a szocialisták számára fontos néhány elemről szólnék még. Az új rendszerre történő átállás nem eredményezheti a járulékok növekedését, és nem szűkítheti azokat a biztosítotti jogosultságokat, amelyeket ma törvények és más jogszabályok rögzítenek. Ezért is elfogadhatatla n és érthetetlen az a riogatás, amit már megkezdtek riválisaink, miszerint lesznek olyan társadalmi rétegek, amelyek kiszorulnak az egészségbiztosításból, és hogy növekedni fognak terheik a pénztárak megjelenésével. Mindkét állítást kategorikusan cáfolom. A szocialisták álláspontja: az állam nem bújhat ki az egészségbiztosítással összefüggő alkotmányos kötelezettségei alól, ezeket a kötelezettségeket nem ruházhatja át más szereplőkre. Csak olyan szabályozás fogadható el, amely kizárja annak lehetőségét, hog y bármelyik pénztár diszkriminációt alkalmazzon bármelyik biztosítottal szemben. A biztosítottak számára a pénztárak megjelenése semmilyen hátrányt nem okozhat, de előnyt jelenthet; legfőképpen abban, hogy a biztosított választhat a pénztárak között, és ez a választási szabadság évente megilleti őt. A biztosítottak döntését nyilván az fogja motiválni, hogy melyik pénztár milyen színvonalon szervezi meg az ő ellátását, melyik intézménnyel áll szerződéses kapcsolatban, és milyen önként vállalt kedvezményeket, megelőzési programokat tud tagjai részére garantálni.
