Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1656 programoknak, hanem inkább erősödniük, folytató dniuk kell. Egy sor ellátást - például a kötelező szűréseket vagy oltásokat - rögzítenünk kell a pénztárak kötelezettségei között. Ugyanígy definiálható a pénztárak szerepe a prevencióban. Nagyon határozottan fenntartja azonban azt a véleményét a kormány, hogy a népegészségügyi és prevenciós programokban az állam felelőssége fokozottabb, ezért meg kell tartani a szaktárca általi koordinációt. A népegészségügy témaköre után hadd térjek át a biztosítási rendszer átalakításáról szóló koncepcióra! Messziről fog om kezdeni. A reform indulásakor elődöm, Molnár Lajos úgy fogalmazott, hogy a program első szakasza az ellátórendszer rendbetétele, a második pedig a hosszú távú siker garanciájának megalapozása, azaz a biztosítási rendszer átalakítása. Az első lépéseket m egtettük már április 1jével, hiszen azóta új kapacitások új ellátási kötelezettségekkel működnek. Új struktúra állt föl, új finanszírozás, és bizony lassan az uniós forrásokból el tud indulni az intézmények átalakítása, fejlesztése is. Most az átalakítás időszakában vagyunk, ezt pedig követnie kell a stabilizálódás szakaszának, amikor valóban be tud indulni az új biztosítási rendszer. Tekintettel arra, hogy a kidolgozott elképzeléseket már nagyon részletesen ismertettem az egészségügyi bizottság ülésén, és volt már több alkalma a tisztelt Háznak tanulmányozni a koncepciót, akár a társadalmi vitára készített törvényjavaslatot, ezért magának a törvényjavaslatnak az ismertetésétől eltekintenék, hiszen nemsokára idekerül a tisztelt Ház asztalára. Ugyanakkor fon tosnak tartom, hogy beszéljünk arról, hogy miért is kell ez az átalakítás, és milyen alapelvek mentén kell végigvinni. Az ellátórendszerünkből tudjuk, látjuk és érzékeljük valamennyien - akár a személyes ellátásunkból, akár pedig a felügyelet honlapján mármár megjelenő indikátorokból , hogy az ellátórendszer minősége nemcsak nem megfelelő, de országosan rendkívül nagy szórást mutat, rendkívül nagyok a különbségek. Igazságtalan az ellátórendszerünk, nem nyújt ugyanolyan szintű ellátást bá rhol az országban, nem is hatékony, fenntartja a beteg kiszolgáltatottságát. Nem tudunk dönteni, nem tudunk választani. Szomorú, de sajnos tény, hogy meghatározó eleme a hálapénz, miközben nem biztosít maga az ellátórendszer megfelelő körülményeket sem a g yógyításra, sem a gyógyulásra; és nem nyújt méltányos és teljesítményarányos jövedelmet sem az orvosoknak, sem pedig a szakdolgozóknak, amin - azt gondoljuk - szintén alakítanunk kell. Az egészségbiztosítási rendszer átalakításának fő célja, hogy egy olyan rendszert hozzunk létre, amelyben egyszerre érvényesülnek a verseny és a választás kínálta előnyök, ugyanakkor megmarad mindaz, amit a társadalombiztosítási rendszerben értéknek tartunk. Értéknek tartjuk a szolidaritást. Értéknek tartjuk itt Magyarországo n a kötelező egészségbiztosítást. Értéknek tartjuk egyfajta területi felelősség megjelenését, értéknek tartjuk, hogy a hozzáférés javuljon. Az a cél tehát, hogy valódi szolidaritás jelenjen meg a rendszerben; olyan rendszer alakuljon ki, amikor nemcsak az igénybevételben jelenik meg a szolidaritás, és várjuk el az egyenlőséget, hanem a befizetésben is, a terhekben való részesedésben is automatikussá válik az, hogy bizony valamennyiünknek részesedni kell; kinek saját jogán - hiszen munkavállaló , kinek pedi g - gondolok itt a nyugdíjasokra, a gyermekekre, a szociálisan rászorulókra - az állam révén, hiszen a gyermekek, nyugdíjasok, szociálisan rászorulók és nagyon sok csoport után a magyar állam teljesíti a befizetési kötelezettséget. Ezt jó rendszernek tartj uk, és fenn is kívánjuk tartani, hiszen ez szükséges, így tud megjelenni az, hogy valamennyien biztosítás által fedezettek legyünk. Olyan rendszert szeretnénk, ahol tisztázottak a viszonyok, a jogok és a felelősségek, ahol el tudjuk érteni, hogy valóban cs ökkenjen a hálapénz, ahol igazságosabb hozzáférést tudunk teremteni, ahol a versenynek köszönhetően javulhat az ellátórendszer minősége. Sokszor, sok helyen megkérdezték tőlem, hogy a társadalombiztosítás milyen garanciát kínál a leendő befektetőknek, mily en garanciát kínál a szolgáltatóknak. Azt gondolom, hogy ha garanciáról
