Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1641 Köszönöm, Magyar Bálint képviselő úr. Tízperces időkeretben szót kért Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövet sége. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni a fő témához, a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtésének a kérdéséhez, amiről legalábbis két dimenzióban beszélhetnénk itt ma az általá nos vita keretében. Maga a benyújtott törvényjavaslat kifejezetten és kizárólag a politikai dimenziójára tesz javaslatot, azzal foglalkozik, hogy a politikai döntéshozatalban a nők reprezentációja milyen segítséggel lenne növelhető. De ehhez a témához nagy on szorosan, szervesen kapcsolódik a nők esélyegyenlőségének a kérdése általában; a gazdasági életben, az oktatásban, a családban, a foglalkoztatásban, tehát az élet minden szegmensén. Azt gondolom, hogy ez a két dimenzió egy ponton össze is kapcsolódik, t udniillik a mi véleményünk szerint, ha sikerülne a politikai döntéshozatalban egy kritikus tömeg fölé növelni a nők részvételét, az nagyon erőteljesen képes lenne befolyásolni, hogy az élet többi szegmensében is az esélyegyenlőséget elő tudjuk segíteni. Tö bben, akik előttem felszólaltak, példálóztak a nemzetközi gyakorlattal. Én magam is szeretnék ehhez még további adatokat, érveket felsorakoztatni. Azt gondolom, arról, hogy végül is miért kevés a nő a politikában, jó néhányan elég szót ejtettek, és hogy mi ért fontos, hogy több legyen, erre utaltam én magam is a bevezetőben. Beszélni arról ellene a benyújtott törvényjavaslat kapcsán, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy ezt a politikai reprezentációt meg tudjuk emelni. Valóban, a kvóta néven el híresült eszköz az, amihez nyúlnunk kell. Kvóta többféle van. Van törvényben szabályozott kvóta - és erre tesz kísérletet ez a javaslat , és van olyan kvóta is, amit önkéntesen a pártok alakítanak ki a saját pártszabályukban. Erre utalt Frankné a maga bes zédében, hogy a parlamenti pártok között jelenleg a magyar parlamentben egyetlen olyan párt van, amely ilyet alkalmaz, és ez a Szocialista Párt, és erre mindenképpen reagálni akarok, mert való igaz, hogy a Szocialista Párt 2002ben a saját gyakorlatában be vezetett egy ilyen kvótát, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2002ben ezzel a kísérlettel sem sikerült 10 százalékra felvinni összességében, tehát nem tudták annyira megnövelni ezzel a 20 százalékos kvótájukkal a női felhozatalt egy nagy frakcióban, hog y a 10 százalékot elérje a női képviselők száma. Ennél sokkal fontosabb - és muszáj kitérnem rá , hogy ugyanez a párt 2006ban már mintha megfeledkezett volna a saját kvótájáról. 2006ban már a befutólistás helyeken mindösszesen öt nő szerepelt, merthogy összességében megvolt az a kvóta, csak éppen nem a lista első harmadában vagy első felében. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt ígértem, hogy néhány nemzetközi adatot magam is elővezetek, visszautalva az átlagos, a világátlagban a parlamentekben kiszámítható 17 ,4 százalékra. Én magam a múlt héten Genfben voltam, onnan egészen friss, 2007es adatokat hoztam haza. Ha ilyen régiós átlagokat megfigyelünk, akkor valóban az északeurópai országok vezetik toronymagasan az arányt 41 százalék feletti arányokkal, de ha me gnézzük a fejletlen Ázsiát, ott is 16,6 százalék az átlaga az Interparlamentáris Unióhoz tartozó országok nő parlamenti képviselőinek - tehát lényegesen magasabb, mint Magyarországon. Magyarországon 8,3 százalék volt, amikor elindult a rendszerváltás, '94ben 11,1 százalék, '98ban 8,5 százalék, 2002ben 9,1 százalék, 2006ban 10,9 százalék. Ott imbolyog a magyar arány a 10 százalék környékén, tartósan. Nincsen benne növekedési tendencia. Ez az a ténykörülmény a magyar gyakorlatban, ami miatt ki kell tudnun k mondani, hogy magától ez a dolog nem megy. Segédeszközre van szükség, és ez a segédeszköz a kvóta. Most visszatérek a nemzetközi számokhoz, mert ebből nagyon jól látszik, hogy azok az országok, ahol magasabb a női reprezentáció, mint a világátlag, kvótát használnak. Itt van a kezemben egy olyan táblázat, amiből látszik, hogy 68 olyan ország van, amelyik kvótát alkalmaz, és ezekben az