Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
1452 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az éghajlatváltozási kormányközi testület és Al Gore volt amerikai alelnök, környezetvédő aktivista kaptá k megosztva a 2007es Nobelbékedíjat. A klímaváltozás egy megosztó téma. Ismerünk köztiszteletben álló szkeptikusokat, mint amilyen például a volt cseh államfő, Václav Klaus, aki úgy érvel, hogy a katasztrófajóslatoktól nem szabad megijednünk, az embereke t hagyni kell úgy élni, ahogy szeretnének, beavatkozás nélkül. És ismerünk köztiszteletben álló, népszerű klímaváltozáshívőket is, mint például a most díjazott Al Gore, aki azt mondja, hogy akár egy évtizeden belül is olyan fordulóponthoz érkezhet a világ , amikor a klímaváltozás visszafordíthatatlan lehet. Talán minden parlamenti képviselőhöz eljutott már Al Gore “Kellemetlen igazság” című könyve, amelyben a volt amerikai alelnök azt mondja, hogy a klímaváltozás válságot jelent, de ez a válság lehetőséget is jelent, hiszen ez a válság erkölcsi és szellemi kihívás elé állítja a politikát és az embereket, az emberiséget úgy általában. Én magam liberális politikusként azt gondolom, egy olyan kérdéssel állunk szemben, ami talán azért a legérdekesebb, mert azt m utatja meg, hogy a politikának, a kormányzatnak, a parlamentnek nagyon komoly döntési lehetőségei vannak, nagyon komoly eszközök vannak a kezében, és a történet másik oldalán ott van az egyes ember a mindennapokban, akinek az életében szintén nagyon fontos döntések vannak a kezében ebben a kérdésben. Ha azt a kérdést teszem fel magamnak liberális politikusként, hogy létezike a klímaváltozás mint olyan, és igényele cselekvést, akkor van rá egy könnyebb és van rá egy nehezebb válaszom. A könnyű válasz valah ogy úgy hangzik, hogy liberális politikusként, az egyéni szabadság híveként a szkeptikusok oldalára kellene állnom, hiszen a felmelegedésre adott válaszok többsége mind állami, kormányzati beavatkozást sürget távoli és bizonytalan célok érdekében. Márpedig a szabadpiac hívei azt mondják erre, hogy nem ez a jó megoldás, és nem feltétlenül tudják üdvözölni a korlátozó beavatkozásokat. Ez volna a könnyű, de meggyőződésem szerint a kevésbé jó, vagy mondjuk ki, a rossz válasz. A nehezebb, de számomra jóval elfog adhatóbb válasz az, hogy kihívás előtt állunk, meg kell találnunk azokat az új technikákat, technológiákat, gyakorlatokat, ösztönzőrendszereket, amelyekkel útját lehet állni a felmelegedésnek, és összeegyeztethetők a szabadságról alkotott nézeteinkkel. Eze k nagyon fontos dilemmák, és azt gondolom, hogy nemcsak a liberális politikusok dilemmái, hiszen valamennyi modern demokrata számára alapvető fontosságú a vállalkozás, a piac, a mindennapi élet szabadsága, és mindeközben döntéshozóként olyan motiváló, ille tve szankcionáló eszközrendszereket kell kialakítanunk, amelyek hatékonyan képesek fellépni ebben az ügyben. Ezek a fellépéshez szükséges eszközök kéznél vannak. A zöldtechnológiák nemhogy ártanak a gazdaságnak, hanem ellenkezőleg, versenyképessé tesznek m inket. Az energiatakarékosság sem egy egyszerű zöldábránd, hanem a polgárok háztartásaiban, az emberek mindennapjaiban és számláin megjelenő valóság, tegyük hozzá, kisebb költségek valósága. Rendelkezésünkre állnak tehát könnyebb és nehezebb, jobb és rossz abb válaszok, megoldások. A legrosszabb válasznak azonban a hallgatást, a semmittevést tartjuk. Amikor azt mondtam, hogy megosztó téma a klímaváltozás, néhány nemzetközi példát említettem, mert őszintén szólva nehéz a magyarországi pártok, a magyarországi vezető politikusok megszólalásai között a klímaváltozással kapcsolatos határozott, elkötelezett álláspontokat találni. Mintha ez a téma - ellentétben a nyugateurópai, az északamerikai meg más nemzetközi példákkal - nem lenne igazán asztalon a magyar poli tikában, mintha csak most kezdene bekerülni a magyar politikai közbeszédbe. Ha a nyugati országok politikai vitáit, választási kampányait nézzük, azt kell tapasztalnunk, hogy az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, NagyBritanniában, a sk andináv országokban a politikai közbeszéd, a választási kampányok egyik legfontosabb témájává vált az elmúlt néhány évben ez a kérdés. Nálunk még mindig csak marginális témaként jelenik meg.
