Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 15 (97. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár:
1436 TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vitának néhány olyan elemére szeretnék reagálni, amely a törvényjavaslat alapfilozófiáját, sőt az eredeti törvény alapfiloz ófiáját is érinti, és ily módon speciálisnak tekinthető. Annak idején 1996ben, amikor az Országgyűlés ezt a törvényt elfogadta, az volt a teljesen világos cél, hogy a személyi jövedelemadót fizető polgárok - akik tehát a közterheket viselik ily módon is - és az általuk fontosnak tartott közfeladatok ellátása között legyen egy, a korábbinál szorosabb kapcsolat, azok a szervezetek, amelyek nekik szimpatikusak, amelyek az általuk fontosnak tartott célokat látják el, ne valamiféle állami újraelosztáson kereszt ül, hanem közvetlenül, egyébként olcsón és átlátható módon jussanak forrásokhoz a közfeladataik ellátáshoz. (1.00) Az eltelt 11 évben számos alkalommal és most ebben a vitában is megfogalmazódtak olyan javaslatok, amelyek valamilyen módon ezeket az eredeti kereteket az 1 százalékos felajánlási lehetőség kapcsán feszegetik. Volt sok olyan javaslat korábban - itt most nem hangzott el ilyen , hogy ne csak a személyi jövedelemadót fizetők, hanem más adófizetők is ilyen módon rendelkezhessenek összegek felett. Tehát a vitában elhangzott javaslatok egy része is ezeket az eredeti kereteket feszegeti. Amikor például Mécs képviselő úr sok szempontból érthetően azt mondja, hogy miért kell visszafizettetni vagy befizettetni a polgárral a különbözetet, ha az adóbevallá sa egyébként hibásnak számított, azért, mert azok az összegek hiányoznak az államkasszából, nincsenek befizetve, és nem az az érdekes, hogy ez 1 forint, 10 ezer forint vagy 1 millió forint, képviselő úr. Az az érdekes, hogy ha valaki azt a pénzt nem fizett e be adóban, akkor neki adóhiánya van, és függetlenül az 1 százalékos felajánlási lehetőségtől, hogy ezzel élte valaki vagy nem élt, azzal az összeggel, amely az adóbevallása hibájából fakadó adókülönbözet, azzal ő a Magyar Köztársaságnak tartozik, be kel l hogy fizesse, nem kellene, hogy ez vita tárgya legyen. Az ilyen típusú fölvetések másik csoportja pedig az volt, hogy ne csak közvetlenül adhasson valamely civil szervezetnek az adófizető pénzt, hanem tulajdonképpen az az összeg, amely egyáltalán forogha t ebben a történetben, ha törik, ha szakad, civil finanszírozásra legyen fordítva. Ez éppen a törvény eredeti szándékaival és a mostani törvénymódosítási szándékkal ellentétes, hiszen nem a közvetlen kapcsolatot teremti meg az adózó és a feladatot ellátó c ivil szervezet között, hogy ha valami gikszer történik, akkor majd a Nemzeti Civil Alapprogramon keresztül valamilyen újraelosztási rendszerben az adózó által soha nem kontrollálható és soha nem megismerhető módon valamilyen feladatra ez a pénz visszaosztó dik. Hiba lenne, azt hiszem, úgy közelíteni ehhez a kérdéshez, hogy akkor most 1 forintot, 2 forintot, 10 millió forintot valamilyen módon, de mindenáron a civil szervezetek számára adjunk oda. Az eredeti elképzelésekhez, az eredeti filozófiához kellene ra gaszkodni, ahhoz kellene tartanunk magunkat. A kormány benyújtott javaslata a mai helyzethez, a mai gyakorlathoz képest számos olyan módosítást tartalmaz, amely egyébként a költségvetésben levő összegeket éppen a civilek számára csökkenti. Nem gondoljuk az t, hogy itt az a feladat, hogy minél több maradjon a kasszában, minél kevesebb jusson el a civil szervezetekhez, ellenkezőleg. De a kormány csak olyan javaslatokra tud nyitott lenni, amelyek a törvény filozófiáját nem érintik, nem módosítják azt az alapelv et, hogy az adózó és a szervezet közötti közvetlen kapcsolat jöjjön létre az 1 százalékos felajánlás lehetőségének megteremtésével és ha szabad így fogalmazni: üzemeltetésével. Ezért aztán azokat a javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogy mindenáron marad jon civil finanszírozási körben az az összeg, amelyről valaki jól vagy rosszul rendelkezett, azt nem tudjuk támogatni, de van számos kedvező változás a tekintetben a benyújtott javaslatban is, hogy nagyobb garancia, nagyobb biztosíték legyen arra, hogy meg felelő helyre eljutnak azok az összegek, amelyeket az adófizetők fel szeretnének ajánlani.
