Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
15 közelebb tartják magukhoz a kormánykoalíció pártjait, a Szabad Demokraták Szövetségét és a Magyar Szocialista Pártot, mint ezt a szélsőjobboldali förtelmet. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy vélem, hogy a köztársasági elnök úr felszólalásának volt egy nagyon fontos eleme, amelyre fontos reagálni. Ez pedig felszólalásának az elején hangzott el, és arról szólt, hogy bizalom és legalább az alapvető kérdésekben egyetértés, a stratégiai célkitűzésekben egyetértés. Szeretném aláhúzni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében teljes mértékben támogatjuk ezt az elképzelést. Fontos lenne persze ehhez az is, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok ne tekintsék egymást ellenségnek - erről az elnök úr beszélt , és ehhez az is kell, hogy ha példának o káért a miniszterelnök szólal fel az Országgyűlésben, az ellenzék képviselői hallgassák meg, ne hagyják el a Parlament üléstermét. És hogyha a köztársasági elnök úr közre tudna működni abban, hogy ez be is következzék, úgy érzem, azzal egy lépést tenne ann ak a célnak az érdekében, amelyről a köztársasági elnök úr beszélt. Mint külpolitikus is megköszönöm az ír és a finn példa megemlítését. Ez valóban két olyan ország, amelyben a politikai erők az ország előtt álló stratégiai célok elérése érdekében, miközbe n a politikai viták fennmaradtak, a fő kérdések tekintetében mégis egyet tudtak érteni. Magyarország pont olyan helyzetben van, mint Írország és Finnország volt akkor, amikor ez az alapvető konszenzus létrejött, és hadd emlékeztessem a tisztelt Házat - és szeretném elmondani, hogy optimizmussal töltött el Orbán Viktor úr rövid hozzászólása, hogy mindenben követik a köztársasági elnök úr instrukcióit , hogy pontosan két évvel ezelőtt Kóka János tett egy javaslatot a magyar politika egészének, ez pedig az vo lt, hogy üljünk le, és állapodjunk meg az előttünk álló legfontosabb kihívásokban és a hozzá vezető legfontosabb tennivalókban. Megkérem önöket, tegyük ezt meg, mert az ország előtt álló legnagyobb probléma valóban nem a nácizmus, hanem az, hogy mit tudunk tenni ezzel az országgal. És hogyha meg tudunk állapodni ezekben az alapvető kérdésekben, akkor még vitázhatunk rengeteg részletkérdésről, de úgy ítélem meg, hogy ha erre képesek vagyunk, akkor valóban megcselekedjük, amit megkövetel a haza. Köszönö m szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíváne a további frakció vezetői közül bárki élni a felszólalás lehetőségével. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista P árt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előre is engedelmet kérek, hogyha a kellő tisztelet hangján ugyan, d e bizonyos fokig vitázó és kritikus mondatokat is fogok mondani. (13.40) Azért merem ezt, mert a parlamentet a köztársaság első embere tisztelte meg beszédével. A köztársaság első embere, és nem egy monarchiáé, így tehát szavait - nyilván ő is így várja - vita és valódi vélemény is követheti. Nyilván ő sem tart igényt a megfellebbezhetetlen erkölcsi ítéletek posztjára, hanem ahogy köztársaságban illik, komoly meditációra közös ügyeinkről. Éppen ezért azt kell mondanom, hogy elnök úr beszédének számos gondol ata megnyugvással töltött el ugyan, de egésze mégis csalódást is hagyott bennem. Megnyugvással töltött el, amit elnök úr elmondott a demokrácia közös értékeinek fontosságáról, amikor arról beszélt, hogy hamis és káros dolog rendszervisszaváltással kacérkod ni; amikor szólt rossz jelképekkel való visszaélésről. Őszintén remélem, hogy noha most reakció nem hangzott el az árpádsávos zászló használatáról, de a többi frakció is, ahogy mi, nyitott füllel hallotta a köztársasági elnök úr figyelmeztetését. Mi az, am i mégis csalódással töltött el? Egyetértek és tiszteletben tartom, tartjuk köztársasági elnök úr igényét arra, hogy a pártok fölött álljon, hogy a pártpolitikai viták fölött álljon, hogy ne pártpolitikai megszólításokra feleljen. De számomra csak az fogadh ató el, ha a köztársasági elnök a
