Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 15 (97. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
1372 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalások következnek , 1010 perces időkeretben. Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha körbené zek a tisztelt Ház üléstermében, azt látom, hogy csak néhányan vagyunk itt e mostani törvénymódosítás vitájában, akik az alaptörvény, tehát a 2004. évi LIII. törvény kimunkálásában és vitájában vettünk részt. Jó néhányan pedig ma már az Európai Parlament p adsoraiban ülnek, mint Szájer József, Tabajdi Csaba vagy SzentIványi István. Úgy hiszem, ez a névsor is jelzi, hogy három évvel ezelőtt a 2004. évi LIII. törvényt egyfajta politikai és szakmai konszenzus övezte. Hiszen az akkori politikai helyzet és szüks égszerűség formálta ilyenné ezt a törvényt. Három évvel ezelőtt egy soha addig nem tapasztalt helyzetbe került Magyarország, mint mindnyájan tudjuk, a kihívást akkor Magyarország európai uniós tagsága jelentette. Jól emlékszem a parlamenti vitára és a külö nböző társadalmi vitákra. Voltak ott optimista és kevésbé optimista vélemények és hangok. De itt, a parlamentben, noha vita volt, de egyvalamiben kevésbé. Egyvalamiben egyetértés alakult ki, tudniillik abban, hogy próbáljunk meg minél jobban élni a helyzet tel, minél jobban megfelelni ennek a történelmi pillanatnak, Magyarország európai uniós elvárásainak, ami a jogharmonizációs feltételek teljesítési folyamatában tükröződött leginkább. Ezek közül volt egy olyan elvárás, ami a mi parlamenti munkánkat is köze lről érintette, egy olyan uniós joggyakorlatnak a meghonosítása, ami tisztán és világosan szabályozza a mindenkori kormány és a parlament együttműködését az európai uniós ügyekben. Most azt már látjuk, három év elteltével az uniós csatlakozás után, hogy az uniós jogharmonizáció a csatlakozással nem fejeződött be, sőt bizonyos területeken egyfajta új dimenzió nyílt. Ez pedig nem volt más, mint az integrációs folyamat parlamenti dimenziója. Akkor, és többször elmondtam azóta is, hogy az uniós integráció folya mata parlamenti dimenzió nélkül csak nehezen képzelhető el. Persze azt is látnunk kell, hogy a kormány nem mindig nézte jó szemmel a parlament beleszólását az európai uniós ügyekbe, mert látszott ez jó néhány alkalommal, különösen, ha például a kormány éve s uniós beszámolójáról volt szó vagy bizonyos jelentéstételekről. (19.40) Tisztelt Elnök Úr! A 2004. évi LIII. törvényhez tehát illik konszenzusos alapon hozzányúlni. Szerencsére, ahogy Eörsi elnök úr is mondta, e mostani módosítás akarata ezzel a szándékk al történt, amit jelez az öt frakcióvezető aláírása, hiszen a helyzet bizonyos vonatkozásaiban hasonlít a három évvel ezelőttihez. Magyarország most is egy újabb kihívás előtt áll, három évvel ezelőtt ez a kihívás az uniós tagságot jelentette, most pedig a 2011es magyar európai uniós elnökséget jelenti, pontosabban, az erre való felkészülés adja a kihívás lényegét. E felkészülési folyamat apró, de fontos részét adja az előttünk fekvő törvény módosítása, tehát ezért fontos, hogy mindez a konszenzus jegyében történik. Mint három évvel ezelőtt, úgy a mostani törvénymódosításnak is van egy rendkívül fontos üzenete. Ez pedig nem más, mint amit akkor is elmondtam, hogy nincs parlament nélkül sikeres európai uniós integráció. Ez pedig magával vonja a 2004. évi LII I. törvény komolyan vételét. Jól emlékszem, hogy az európai ügyek bizottságában, különösen az első Gyurcsánykormány időszaka alatt sokszor folytattunk szélmalomharcot a kormánnyal szemben, hogy vegyék, vegyük komolyan a 2004. évi LIII. törvényt; például a z éves uniós beszámolókkal, illetve a tájékoztatók esetében, vagy ilyen volt Románia uniós csatlakozása, vagy a Verespatak ügye. Tisztelt Ház! Van egy másik jól ismert közmondás: nem lehet elég korán kezdeni. Úgy vélem, hogy ez a mi esetünkben is igaz. Nem lehet elég korán kezdeni az európai uniós elnökségre való felkészülést. Mert ha van történelmi kihívás egy uniós tagország esetében, ha van igazi megmérettetés, akkor ez a 2011es uniós elnökség az, hogy Magyarország sikeresen és
