Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. június 18-ai ülésén elfogadott, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája és zárószav... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HAJDU ATTILA (MSZP):
128 ELNÖK (Lezsák Sándor ) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Hajdu Attila képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. HAJDU ATTILA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én vagyok az, aki sunyi módon törvénymódosító javaslatot terjesztett elő egy nyíl tan meghozott egyezség ellenében. Én úgy gondolom, hogy az a nyílt, amikor a parlamenthez fordul egy országgyűlési képviselő, és kéri a parlament többségét arra, hogy támogassa a kezdeményezését. Ezt nem nevezném sunyinak. Ebben a kérdésben egyébként a vit a nagyon érdekes és érdekfeszítő, hiszen nem is olyan régen még a Központi Statisztikai Hivatal közleménye határozta meg, illetőleg abban hozta nyilvánosságra a kistérségi lehatárolás kérdéseit, és nem éreztünk még ebben olyan nagy feszültségeket. 2002ben már jelezték a települések, hogy a településfejlesztési célelőirányzattal kapcsolatos előírásoknál nem teljesen mindegy az, hogy az adott település milyen gazdasági és társadalmi mutatókkal bíró kistérségbe tartozik, és a Debrecen környéki települések akk or egyöntetűen kérték valóban, hogy azért ne tartozzanak Debrecenhez, mert Debrecen gazdaságitársadalmi mutatói az ő mutatóikat javítják, és ezért nem priorizáltak a támogatásintenzitásban. Az elmúlt időszakban, amikor megnyí lt ez a vita a kistérségi lehatárolás kérdésében, addigra már több érdek fűződött ehhez, részben a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatos szervezési, finanszírozási kérdések, de ezek nem szorították háttérbe a térségfejlesztési szempontokat. Az én m ódosító indítványom azon a felismerésen alapult, hogy Debrecen tervezett kistérségi társulásában azok a települések, amelyeket érintett a módosító javaslatom, elveszítik térségfejlesztési szempontból a kedvezményezetti státusukat, és így sokkal kevesebb tá mogatáshoz jutnak mind az önkormányzatok, mind pedig a vállalkozások. (Dr. Pósán László: Ne Pestről mondd meg, mi a jó…) Ez volt az én elképzelésem és az én törvénymódosítási javaslatom, amit nem sunyi módon, hanem a parlament elé terjesztve fogalmaztam me g, és a parlament ezt támogatta. Elhangzott ebben a vitában, hogy ez törvénysértő volt. Állítom és ragaszkodom ahhoz az álláspontomhoz a továbbiakban is - mindamellett, hogy a kormány, illetve a területfejlesztési bizottság most beterjesztett módosító indí tványaival egyetértek , hogy a köztársasági elnök úr jogi okfejtése ebben a kérdésben nem állja meg a helyét. Állítom, és ragaszkodom ahhoz az állásponthoz, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlés, amikor azt mondja, hogy a települési önkormányzatok az önk ormányzati választásokat követő hat hónapon belül kezdeményezhetik a kistérségi besorolásuk megváltoztatását, ezzel a parlament nem mondott le ebben a kérdésben a szuverenitásáról. Ebben a kérdésben egy lehetőséget fogalmazott meg a települések számára, és ebben a lehetőségben még meghatározta az eljárási rendet is, amikor a megyei és a regionális fejlesztési tanács véleményét is előírja ebben az ügyben. Állítom, hogy a parlament hatáskörét ez az előírás nem sérti, és ezért ez az álláspont, miszerint az én törvénymódosító javaslatom törvénysértő lenne, nem állja meg a helyét. Mégis úgy gondolom - és számomra a térségfejlesztési szempontok fontosabbak , hogy nyugvópontra kell juttatni jelen pillanatban ezt a kérdést, hiszen az új mutatók alapján el kell vége zni a kistérségek társadalmi és gazdasági mutatók alapján való besorolását, hiszen indul az Új Magyarország nemzeti fejlesztési terv, és ebben már ezeknek a mutatóknak fontos szerepe van. Választóim, illetve támogatóim forintra, fillérre és millió forintra tudják, hogy milyen következménnyel jár az például Derecskén, ha a debreceni kistérséghez tartoznak, és milyen következménnyel jár az, ha a jelen státusuk megmarad. Én ezt a szempontot tartottam mérvadónak. Álláspontom szerint erre a parlamentnek joga vol t, szuverenitását ebben a kérdésben sem adta fel, és úgy gondolom, hogy az az okfejtés, amely a köztársasági elnök úr álláspontjában megismerhető, és amelyet itt előttem szóló képviselőtársaim is idéztek, nem állja meg a helyét. Az én törvénymódosító javas latom nem volt alkotmányellenes, nem volt törvénysértő. Azt elismerem, hogy a
