Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL (MDF):
1132 tud eredményt elérni. Amikor ma a fiatalok 30 százaléka elismerten funkcionális analfabéta, mamutiskolákat hozunk létre, ahol 36 fős osztályok vannak. A főnököm fe lesége is 36 fős osztályban oktat, és nem tudja elmagyarázni a gyereknek a feladatot. Azt mondja, nézd meg, hogy mi a feladat. Kiosztja a feladatot, és a gyerekek nem tudják a számítógépről leolvasni, hogy mi a feladat. Amikor elmondja nekik, akkor pillana tok alatt megoldják a feladatot. Mi a probléma? Az, hogy nem tudnak olvasni, nem tudnak számolni, rossz a szisztéma. Hogy lehet oktatni egy olyan osztályban, ahol ekkora akadályok vannak, amit görgetnek maguk előtt, és utána ezek a gyerekek fognak kiesni a z oktatásból, nem tudják az iskolát rendesen elvégezni, és utána munkanélkülivé válnak? Nem tudják se a szakiskolát elvégezni, se semmit, mert nem tudnak tanulni. Azért nem szeretnek olvasni, mert nem tudnak, nem értik, hogy miről szól a történet. Hogy tud egy pedagógus ilyen körülmények között 2536 fős mamutosztályban tanítani? Hogy lehet ott minőségi oktatásról beszélni? Lehet akármilyen reformnak nevezett dolgot csinálni, de ott nem jön ki értelmes, jó, nagy tudású gyerek. Kl ebelsberg Kunó ezek hallatán forog a sírjában, amit most tapasztal. Ez biztos. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Kontur képviselő úr. Több kétperces hozzászólást nem látok a képernyőn. Megadom a szót tízperces időkeretben Almássy Kornél képviselő úrn ak, MDF. (21.20) ALMÁSSY KORNÉL (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rutintalan vagyok, hogy írásban bejelentkeztem, de nem bánom, mert nagyon tanulságos volt ez a másfél óra, amit végighallgattam itt, és nehéz is így, ennyi kétperces hozzászól ás után valami normális vitába bocsátkozni, de mégis megpróbálom. Elöljáróban el kell mondanom, hogy köszönet illeti a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, hogy ezzel a népi kezdeményezéssel éltek, és összegyűjtöttek ennyi aláírást. Azt gondolom, ezt nem lehet lesöpörni az asztalról, és azt is gondolom - és csatlakozom több képviselőtársamhoz , hogy sajnálom, és nyilván majd az én frakcióvezetőmet is meg fogom kérdezni, hogy hogy ez a vita most zajlik, este fél nyolc és lassan fél tíz között, ahelyett , hogy mondjuk, a keddi ülésnapon, ne adj’ isten, a tévé nyilvánossága előtt zajlana. (Dr. Szabó Zoltán: Akkor az adótörvény lesz.) Azt gondolom, ez van annyira fontos, mint az adótörvény, tisztelt Szabó képviselőtársam, mert az oktatás helyzete - a minisz terelnök úr szavaival élve - nemzeti sorskérdés, és azt hiszem, erről érdemes vitatkozni. Mert itt úgy tűnik, egykét órája vitatkozunk, mégis azt gondolom, alapvető filozófiai kérdésről vitatkozunk már, hogy a pedagógusok hogyan végzik a munkájukat, jól v agy rosszul, és hogy milyen irányban kell elindulni az oktatási rendszerünk fejlesztésében. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy ez nemcsak egy vagy két óráról szól, és sajnos azt kell mondanom, hogy igenis, kormánypárti képviselő k arra hivatkoznak, egyébként az államtitkár úr szavaiból is ezt vettem ki, de idézni tudom TataiTóth András képviselő úrnak a bizottsági ülésen elhangzott hozzászólását, aki azt mondta, hogy gyakorlatilag a közoktatásba juttatott társadalmi erőforrások a ránytalanul terülnek szét, és a felszabaduló pénzt - mármint ami az oktatásban felszabadul a kötelező óraszám megemelésével - éppen más helyre fogjuk átcsoportosítani. Nem tudom, milyen átcsoportosításról beszélünk, mert valóban, ugyan nem kétszer vonunk k i forrást, de forrást vontunk ki, illetve - hogy értsem és egyetértsünk ebben a mondatban - azt a forráskivonást, amit a normatíva csökkentésével önök végrehajtottak, pótolták azáltal, hogy pedagóguselbocsátások történtek ebben az országban, és nyilván így aztán kevesebb forrást kell átcsoportosítani a közoktatásra. Azt gondolom, ez nem jó irány. Azt gondolom, önöknek el kell ismerni, hogy ez egy egyszerű megszorító intézkedés volt. Az államtitkár úr azt mondta - ezt örömmel hallottam , hogy meg fogjuk viz sgálni ennek a hatásait, és hogy nem lehet ebben a kérdésben csak úgy, azonnal, egy gombnyomással eldönteni a
