Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SÓLYOM LÁSZLÓ köztársasági elnök:
12 tiltakozással reagáltak, és aggódtak az ország nemzetközi megítélése miatt. Félelemmel azonban nem találkoztam. A félelem és a gyűlölet a rendszerváltás után került a magyar politikai szótárba. (13.20) Augusztus 20án általában beszéltem a bizal omról, és ítéltem el a félelemmel való politikai manipulációt; nem hoztam példákat, nem is illett volna az ünnepi beszédbe. Most azonban, amikor a radikális jobboldaltól való félelem napirendre került, tisztázni akarom, hogy a veszély eltúlzását és ezzel a félelem növelését ilyen káros manipulációnak tartom és elítélem. Ugyanakkor szeretném, ha akiket illet, tudnák: a köztársasági elnök meghallja azok hangját, akik valóban félnek. Elismerem és védelembe veszem azok félelmét, akik célpontjai és elszenvedői v oltak a faji megkülönböztetésnek és üldözésnek, akiket halálra szántak, kitaszítottak a nemzetből, és elhurcoltak az országból. A holokauszt túlélőinek félelme előtt elnémulok. Itt értelmetlen lenne előhozni a racionális érveket, hogy megvá ltoztak a történelmi körülmények, nincs veszély. A holokauszt az emberiség egyetemes példázatává emelkedett, mint mítosz, örök érvényű lett, és azoknak, akik ott voltak, mindig jelenvaló. Az áldozatok emlékezése önazonosságuk része, és gyermekeiké is. Ha e zt végre megértené a magyar társadalom, ha belegondolna, mi történt, nem jutna eszébe senkinek viccelődni. A halottak iránti és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy ak i magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót, legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel! Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja. Milyen következtetések adódnak az elmondottakból? Mindenekelőtt az, hogy az ősz politika i eseményeire készülve különös figyelmet kell szentelnünk az alkotmánynak, az alapjogok érvényesülésének. Ebből közvetlenül érinti az Országgyűlést maguknak a jogi kereteknek a megváltoztatása. A kormány közzétette, hogy a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezés, továbbá az egyesülési jog korlátozására készül, továbbá a közösségek megsértését a polgári jogban szankcionálná. Már szóltam arról, hogy a demokráciának sokkal nagyobb szolgálatot teszünk, ha a radikális jobboldalt nem az alapvető politikai jo gok szűkítésével próbáljuk visszaszorítani, ezt ugyanis nem lehet úgy megtenni, hogy ne korlátoznánk mindenki szabadságát is. Mivel a törvények elém fognak kerülni, nem mondhatok előzetesen ennél többet. Az alapjogok gyakorlását persze lehet törvénymódosít ások nélkül is nehezíteni. Jól emlékszem, a rendszerváltás idején mennyit kellett harcolni azért, ne foglalják törvénybe, hogy a Parlament előtt tilos a tüntetés. Azzal érveltek a tiltás mellett, hogy a tüntetők zavarnák a képviselők munkáját. Az akkori el lenzék viszont úgy gondolta, hogy a politikai véleménynyilvánítás nagyon is helyén van ott, ahol a pártpolitizálás a legfelsőbb szinten és nyilvánosan folyik. Én azóta is így gondolom. Az ország Háza előtt azonban tavaszig sportversenyek, év közbeni tanévn yitók és hasonló események zajlanak. Úgy hallom, lefoglalták már a várbeli Dísz teret is. Politikai tüntetésre a belvárosban a köztársasági palota előtti tér maradt. A Sándorpalota és környéke szerepe szerint a diplomáciai ceremóniák tere és a semlegesség jelképe. Talán vannak tüntetők, akiknek jóérzésére számíthatok, ezért kérem, hogy ne használják a palotát politikai akciójuk díszletéül. De én sosem fogok senkit jogaiban korlátozni. Hivatalom továbbra is vitatkozni fog a rendőrséggel, hogy ne tegyenek mé g jelképes kordont se az épület köré, és nem fogok a téren a hétvégén megyei zsákban futó versenyt rendezni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ha adott esetben elkeserítő, ami a téren folyik, vigasztalhat, hogy a Sándorpalota ablakából azért messzebbre is el lehet látni. Az ősszel a radikális jobb jelen lesz az utcán, be is jelentették. Azonban számos egyéb tüntetés is lesz, illetve már volt is. Már láttuk, a más szándékú tüntetők védtelenek az ellen, hogy szélsőséges csoportok hozzájuk csatlakozzanak, nem kí vánt jelképeiket felmutassák, jelszavaikat a más követelések közé vegyítsék. A rendőrség nem léphet közbe, a saját rendezők pedig rendszerint elégtelenek erre. A politikusoktól, de ugyanennyire a médiától a tisztesség megköveteli, hogy ne mossák egybe a tü ntetőket a radikálisokkal. Hosszabb távon ez politikailag is visszaüt. Ahogy a nemzeti jelzőt nem
