Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1019 A szokásos magatartás nagyon egyértelmű. Az érintett pártok ilyenkor gyors védekezést próbálta k mutatni, menteni a menthetőt; sok esetben magyarázni a magyarázhatatlant, szövetségest keresni a nyilvánosság és az igazságszolgáltatás területén, valahogyan menekülni ebből a helyzetből. A rivális pártok pedig természetesen hatalmas nagy trombitaszóval támadásba lendülnek, megpróbálják bebizonyítani a magyar közéletnek, hogy riválisaik magával az ördöggel cimborálnak, mindegyikük egytől egyig természetesen csal, lop, nem rendes ember. A “botrányra botrány” politikája az elmúlt tizenhét évben nagyon magas minőséget ért el. Szeretném világossá tenni önök előtt, hogy akkor, amikor gyanúba és nem kizárható módon vád alá fog kerülni a Szocialista Párt egy jelenleg is, bár felfüggesztett tagja, az álláspontom a korábbi gyakorlatot alapvetően megkérdőjelező és a zzal szemben kritikus, ugyanakkor egyértelmű: nincs ok menteni a menthetetlent, nincs ok megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, nincs ok elfedni a bűnt, a normasértést, az erkölcstelenséget. Aki ezt teszi, maga is azzá válik. Nem az a kérdés, hogy ki nyeri meg az e heti kommunikációs csatát, abból úgyis van elegendő. Az a kérdés, hogy ki talál vissza Magyarország lelkéhez és szívéhez. Az a kérdés, hogy ki lesz az, aki megérti, hogy Magyarország polgárainak jelentős részében évek óta ott sűrűsödik a gyanú, ho gy valami nem megy jól a politika és a közélet háza táján, és okkal vagy ok nélkül ezzel a gyanú árnyéka vetődik azokra a közéleti résztvevőkre is, akiknek messze túlnyomó többségét - az itt ülő parlamenti képviselőkre is értem ezt - tisztességes, becsület es, őszinte embernek tartom. Be kell valljam, hogy önmagában az is elegendő ok lenne felvenni a küzdelmet ezzel a közítélettel, hogy látom képviselőtársaim jelentős részét, akik makulátlanul tiszták, és látom, hogy milyen nehezen néznek szembe és küzdenek meg azzal a kimondott vagy ki nem mondott váddal, ami a választók felől jön, hogy: talán veletek is baj van, talán ti is megsértettetek valamilyen normát? Az egész magyar közélet, a tisztességes sokaság, Magyarország elemi érdeke, hogy tizenhét év után egy szer valakik ne ezt az utat járják, hanem használják fel arra a pillanatot, amikor az ország nagyobbik része újra szembesül ezzel a problémával, hogy változtassanak a tizenhét év szokásain. Nagyon nehéz belátni mindenkinek, ha ő hibázott. Nagyon nehéz beva llani, ha valaki tévedett. Így van ez politikusokkal is. Hiszen az a gyanú, ami itt van körülöttünk, az sok tekintetben saját, meg nem fontolt döntéseink következménye, hogy nem alakítottunk ki nagyon világos és ellenőrizhető viszonyokat, hogy ott is gyanú keletkezik, ahol egyébként nincsen bűn, és nincsen inkorrektség. (13.10) Most azt kellene mondani, hogy 17 évnek az is a tanulsága, hogy féligazságok, szótlanság, összekacsintás, fejelfordítás nem vezet sehova. Természetesen, ha elkezdjük gomolyítani a fo nalat, akkor nagyon messzire jutunk, és egymástól nagyon messzi területek is szóba jönnek. Szó nincsen arról, hogy politikusok, az egész magyar politika tisztességtelen lenne. Szó nincsen arról, hogy ez a rendszer velejéig romlott, de arról igenis szó van, hogy túl sok az olyanfajta szabályozatlanság, és túl sok az olyanfajta rossz kompromisszum és az abból fakadó csapda, amely a közélet szemében mélységesen szétrombolta a politikát körülvevő közbizalom jelentős részét. Bírva a kormánypártok é s a kormánypárti frakciók határozott, egyértelmű politikai támogatását, azt mondom, hogy akkor ennek itt most vessünk véget. Akkor most ne mentegessük, ne magyarázzuk, ne süllyedjünk bele egyedi vitákba, hanem nézzünk szembe ezzel az egésszel! Ezt nem azér t mondom, merthogy az egyedi történeteket menteni szeretném. Ott a világ legtermészetesebb dolga, hogy azt kell mondani, hogy derüljön ki az igazság, derüljön ki a felelősség, a felelősök kapják meg méltó büntetésüket, függetlenül attól, hogy kik azok. Err ől szó nincsen! Egyébként úgy látom, hogy ezt a munkát tisztességgel végzi is a média és a nyilvánosság egy része, de igen nagy baj lenne, ha mi azt mondanánk, hogy ennyi ebben az ügyben a dolgunk. Nem ennyi! Aki Magyarországon látott már pártkampányt, és tudja, hogy mi az erre vonatkozó hivatalos szabály, az énszerintem nagyjából azt gondolja - és többékevésbé helyesen , hogy a pártkampányok finanszírozásának egy része nem jelenik meg a pártok költségvetésében, nem ellenőrizhető, nem
