Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
1009 Ki kell lépnünk ezekből a gyászos szerepekből, mert ha nem, akkor ezután is át kell lépnünk országunk határait, hogy idegenek segítsenek nekünk értelmezni közös örökségünket, összetartozásunkat, felismerni győzelmeinket, sokszínűségünket, régiúj értékeinket. Így kell tennünk most is. El kell mennünk Ausztriába megnézni egy kiállítást, hogy ráébredjünk, egy, a jelenünket, egyáltalán a magyar nyelv mai létét meghatározó, sajnos érdemtelenül elfeledett történelmi esemény fontosságára ráébredjünk. Köszönet ezért azoknak, akik elmentek, és beszámoltak nekünk arról, amit láttak. 2007 júliusában a Pozsony melletti, de már mai osztrák oldalon, a Dunaszakasz mellett, Hainburgban nyílt meg az egykori császári és királyi dohánygyárból kialakított kultúrgyárban “A sorsfordító 907es év” című kiállítás. Történelmi távlata 2007ben éppen 1100 esztendős. Szereplői olyan népek, nemzetek, országok, melyek életkorukat ezredekben, századokban mér ik. A kiállítás vezérgondolata, talán mindenki számára sokatmondóan: “Jövője csak annak van, aki jól ismeri a múltját”. A kiállítás bevallott célja az egykori vesztesek szemszögéből bemutatni, miként hatott az itt élőkre egy sorsdöntő csata kimenetele, ugy anis 907ben az akkor már egész Kárpátmedencét ellenőrzésük alatt tartó magyarok megsemmisítésére összegyűlt egyesült bajor, frank, alsóausztriai és hozzájuk csatlakozó szláv seregek a három napon át tartó pozsonyi csatában végzetes vereséget szenvedtek. Ebben a csatában az oklevelek és egyéb történeti emlékek tanúsága szerint nemcsak az egyesült nyugati seregek, de szinte a teljes magyarellenes vezető réteg - 3040 gróf és püspök is - megsemmisült. A kiállítást szervező egykori vesztesek szerint ez a csa ta okozta az ő kiszorulásukat a Kárpátmedencéből, és tette lehetővé a magyarok máig tartó államalapítását. A csata következményeként a magyarság köztudottan évezredekre kiterjesztette hatalmát erre a területre. (21.30) Ez a csata nyújtotta azt a lehetőség et, hogy akkor a Lajtán túl egészen az Ober Ennsig tudta biztosítani a hatalmát, ezzel téve lehetővé a belső területeken az államépítkezést. A kiállítás a nyolcszázas évekkel kezdődik, azzal a korral, amikor Nagy Károly kiterjesztette hatalmát AlsóAusztri ára és Pannóniára. A kiállításrendezők által előmagyarnak tekintett avar birodalom megsemmisítésével kezdődik a kiállítás. Az így létrejött Karolin őrgrófság a bajorok befolyása alatt virágzott fel, és gyakran volt véres ütközetek színhelye, előbb a morvák kal folytak itt véres csaták, majd keleten megjelent a mozgékony magyar könnyűlovasság, mely a nehézfegyverzetben harcoló német seregek számára félelmetes ellenfél volt. A bajor vezetők és szövetségeseik ellentámadással akarták megtörni a magyar erőket, de a király, Gyermek Lajos és seregei 907 júliusában Pozsony mellett megsemmisítő vereséget szenvedtek Árpád és fiainak seregeitől. A történészek között ma is vita folyik arról, hogy ki is vezette a csatát. A magyar politikai szemlélet sajnos hajlamos elfele dni minden sikert, de szeret emlékezni a kudarcra; mondhatni, szinte csak arra szeret. Ha nyugati és északi szomszédaink, a bajorok, a szászok, a csehek, a morvák, a mai osztrákok, különösen a szlávok, de még a románok is sorsfordítónak tekintik az 1100 év vel ezelőtti eseményeket, akkor jogos a kérdés, hogy mi miért nem, holott a tét nem volt kisebb, minthogy nem jutottunk a hunok vagy az avarok sorsára. Ennek eredményeként is szerencsére ma még tízegynéhány millió ember magyarul beszél Kárpátmedencében. Nem folytatnám itt a csata részleteit. ELNÖK (Harrach Péter) : Sajnos a végszót kellene kimondani. SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz) : Végszóként azt szeretném kérni a kormány, illetve a minisztérium képviselőitől, hogy valamilyen módon próbáljanak meg aká r ennek a kiállításnak a Magyarországra hozatalával, akár más eseménnyel ennek az évfordulónak méltó emléket állítani.
