Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 19 (85. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
217 látszik, hogy mi is az a stratégia, ami mentén el akarja költeni az ország a pénzt, pontosabban nem látszik az, hogy ha valóban egy európai rendszert építünk, és egy európai vidéki stratégiát akarunk kialak ítani, akkor mivel indokolható például a 47 százalékos versenyképességi tengely. Hosszú vitát folytattunk mi is erről, államtitkár úr, úgy tűnik, az Európai Közösség sem igazán érti, hogy mi az alapja a tengelyek közti forráselosztásnak, mert ez a második stratégiai kérdés, amit fölvet. A jogcímek elosztása. Államtitkár úr, ezek azért nem látszanak, és valószínűleg nem lesz ezekben megegyezés az Európai Közösséggel sem, ha mi magunk nem tudunk egy stratégiát összeállítani arra vonatkozóan, hogy merre is aka r menni a magyar agrárium és vidék. És ennek az alapja a föld- és birtokpolitika. Nem lehet részletekben kiragadva megoldani ezt a problémát. Bizony le kell ülni, és végig kell tárgyalni ezeket a stratégiai kérdéseket, és együtt kell fellépni az Európai Kö zösségben. Van rá példa, államtitkár úr, hogy ha ez megtörténik - a GMOt hoztam példának , van esélyünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy megvalósítsuk a saját nemzeti stratégiánkat, de ehhez itthon kell az alapkérdé sekben tisztán látnunk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Ángyán képviselő úr. Két percre megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönö m szépen, elnök úr, és azt is, hogy egészen nagyvonalúan tetszik alkalmazni a Házszabályt, mert itt képviselőtársam, Ángyán professzor, akit nagyra tartok és tisztelek, most erről a módosításról nem sok mindent mondott, hanem átfogó stratégiáról beszélt, a mi már a két és fél órás vitában, amióta ezt a két törvényjavaslatot tárgyaljuk, többször előkerült, és teljesen egyetértek vele. Ha ezt akarjuk megoldani, most itt ezt nem tudjuk megoldani. Számtalanszor tettünk már rá kísérletet földügyben, birtokpolitik ában, és nem tudtuk megoldani. Hát tegyünk még egyet, itt a nyár! Tényleg, csináljuk meg! De ez a két előterjesztés most nem arról szól. Ez két olyan módosítás, ami a kormány mozgásteréből most kijött anélkül, hogy bármiféle konfrontatív helyzetet idézne e lő. Mert ha ennél mélyebben megy bele a dologba, akkor itt most egymást tépjük, a traktorok meg már a Jakab úr felhívására sorakoznak, és a táblákat leszedik itt az útról, mert annyira érzékeny ügyről van szó. Tehát ha ezt meg akarjuk oldani, ezt itt nem t udjuk. Vagy ötször tettünk már rá ígéretet, innen is, onnan is, hogy leülünk, megcsináljuk. Hát csináljuk meg, és tényleg ez legyen az apropó, hogy most nekiesünk, és megpróbáljuk ezt megoldani. Azt javaslom, kedves barátaim, hogy ezt a két tervezetet most már itt zárjuk le, és a módosítókat augusztus végéig tegyük meg, illetve ha a kormánynak van olyan szándéka, hogy az általános vitát esetleg most ne zárjuk le - mert ezt csak a kormánnyal együtt lehet, kormány nélkül nem , kérje a Ház vezetésétől, hogy a z általános vita most ne legyen lezárva, akkor ezt meg tudjuk tenni. Ha le van zárva, akkor meg a módosító indítványok augusztus végéig. De azokat az ügyeket, amelyekről itt több képviselőtársam szólt, meg én is, itt ezzel a két módosítással nem tudjuk meg oldani. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Örülök annak az utolsó két mondatn ak, amelyet Kis Zoltán megfogalmazott, tulajdonképpen erről szólna a történet. Ne zárjuk itt le az általános vitát, mert attól függően, hogy milyen stratégiai megoldásokat fogunk találni vagy milyen közös stratégiát alakítunk ki, annak következtében tovább folytatható lesz ez a bizonyos vita. Azért szeretném azt jelezni, kedves képviselőtársaim, hogy a magunk részéről nem kis önmérsékletet gyakorolva, és még, ha szabad így mondani, a személyes rosszallást is kockáztatva a
