Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 6 (54. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
886 középüzemeknek, azonban a nagyüzemek től sem kell elvenni a lehetőséget. Természetesen, hogy tisztázzam, nem latifundiumokra gondolunk, amikor ezt valljuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Vi ncze László képviselő úr, a Fideszfrakcióból. VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik azt mondják, hogy a termelői összefogást kell segíteni. De mi ma valójában a he lyzet? Amikor ugyanis a termelők összefognak, mondjuk, egy gabonás társaság, akár legyen az Csongrádon, erre fel mi történik: az orruk elől valakik, távolról jött emberek kiprivatizálják a malmot. Hát mi történne, ha ezt valamilyen jogszabályokkal és lehet őségekkel a termelők javára fordítanánk át? És most rátérek arra, hogy önmagunkat korlátozzuk, ilyen esetben is önmagunkat korlátozzuk, tehát azokat a termelőket, akik helyben élnek, helyben próbálnak mozdulni, létezni, megélni. Olyan embereknek engedtük á t a malmot, engedték át a jogszabályok által meg különböző információk által, akik most ugyan nem fizetik ki a gabonát. Ennyit az összefogásról. Vagy pedig ott van az, hogy a piacra jutást hogyan segítjük. Szintén önkorlátozással. Előírjuk, hogy mondjuk, 2 0 kilogramm sült tököt lehet annak a picinek eladni, amiért egy kemencét nem érdemes fölfűteni. Tudom, hogy ez egy apró dolognak tűnik, de higgyék el, hogy van olyan őstermelő, aki naponta vinne komolyabb tételt, és ha megengednék neki, hogy ne csak a piac on árulja, hanem eladhassa a zöldségesnek is, nem korlátoznák be, akár ez az egykét ember is valamit tudna tenni a saját megélhetése érdekében is. Nem erre akarom én ezt az ügyet leszűkíteni. Az, hogy sokszor ismételünk dolgokat, nem másért van - és én eg y picit Ángyán professzor úr pártjára állok , mintha itt örülnénk neki, hogy sokszor elismétlünk valamit, hiszen az iskolában is el kell ismételni többször is, hogy a gyermek megértse. (15.40) Itt, amikor azt tapasztaljuk, hogy ki vannak szolgáltatva a le gkisebbek, és hiába van termelői összefogás, ők kapnak másfél milliárd forint körüli összeget évente, hét éven keresztül (Gőgös Zoltán: Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz!) - hát tétel ez? Nem pénz! ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Két rövid megjegyzésem lenne. Gőgös államtitkár úr, félreért engem. Most itt, ezen a helyen nem az elosztási arányokat vitattam, hanem azt mondtam, h ogy nem volt meg a társadalmi nyilvánossága ezeknek a kérdéseknek. Erről nem folyt vita, kedves államtitkár úr, az érintett csoportokkal. Azok a roadshowk, amelyeket rendeztek, erről nem szóltak, ezt az államtitkár úr is pontosan tudja. Tehát nem a tételt vitattam itt, hanem a módszert, ahogy a nyilvánosság Magyarországon megnyilvánult. Másrészt azért annyit engedjen meg, hogy megjegyezzek: talán nem is csak az a probléma itt, hogy melyik jogcímen mennyi a forrás, hanem a hozzájutás mikéntje. Erről sem fol yt vita, kedves államtitkár úr. Például hol vitatták meg a gazdatársadalommal azt a kérdést, hogy vajon valóban 5 EUME az az életképességi határ, amely alatt be sem adhatja a pályázatát beruházástámogatásra, kedves államtitkár úr? Nem tudom, bizonyára isme ri az adatokat. Én ismerem. Ha a teljes kört, a 700 ezres statisztika által nyilvántartott kört nézzük, akkor alig több mint 5 százaléka a nyilvántartott gazdasági egységeknek képes ilyen játékszabályok mellett bepályázni a gépre - amit az államtitkár úr o lyan szép attraktívan mond , hát nem fognak hozzájutni így, csak a legtőkeerősebbek!