Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 12 (55. szám) - Pettkó András (MDF) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - „A fogyatékosügy mindannyiunk ügye?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
969 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Pettkó András, az MDF képviselője, kérdést kíván feltenni a szociális és munkaügyi miniszternek: „A fogyatékosügy mindannyiunk ügye?” címm el. A kérdésre a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Veres János pénzügyminiszter úr válaszol. A képviselő urat illeti a szó. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! T isztelt Miniszter Úr! 2007 az egyenlő esélyek éve mindenki számára európai év. „Célkitűzése, hogy az európai társadalom figyelmét az igazságos és összetartó, a mindenki számára egyenlő esélyeket biztosító társadalom előnyeire irányítsa. Ez megköveteli a tá rsadalmi érvényesülést gátló akadályok elmozdítását.” - olvastam a szaktárca honlapján. A kampány keretében konferenciákat, kiállításokat, gálákat szerveznek. Mindezek természetes és támogatandó célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy vannak olyan embe rtársaink, akik segítségünkre szorulnak, illetve az önálló életvitelük megteremtése még sok akadályba ütközik, ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Véleményem szerint is szükséges a közfigyelem e kérdéskörre irányítása, de a szép szavak mellett tettek re is szükség van, a kivívott eredményekből visszavenni, visszalépni pedig megengedhetetlen. Pedig ez történt a gépjárműadóról szóló törvény módosítása kapcsán. Amíg eddig a súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására egy bejelentett, mondjuk, egy család tag tulajdonában levő autó mentesült az adófizetés alól, addig ma már csak a súlyos mozgáskorlátozott személy tulajdonát képező autókra vonatkozik ez a kivétel. Látszólag semmiség a módosítás, de azt biztosan figyelmen kívül hagyta, hogy nem minden súlyos mozgáskorlátozott képes, akar vezetni, nem minden súlyos mozgáskorlátozott képes, akar autót megvásárolni és fenntartani. „A fogyatékosügy mindannyiunk ügye” szlogent is a minisztérium honlapján olvastam. Tisztelt Miniszter Úr! Megvizsgáltáke, hogy a gépj árműadótörvény módosításával hány mozgáskorlátozott személy és család életét nehezítik meg? Valóban akkora bevételnövekedésre számíthat ebből a költségvetés, hogy érdemesnek ítélték az amúgy is esélyhátránnyal élők ilyetén megsarcolását? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Veres János miniszter úrnak. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Egyrészt pontosítani szeretnék, me rt a képviselő úr pontatlanul idézte az érvényes szabályozást. Ugyanis az érvényes szabályozás úgy szól, hogy a gépjárműnyilvántartás szerinti tulajdonos mozgáskorlátozott adóalanyt, illetve a súlyos mozgáskorlátozott kiskorút szállító járműtulajdonos adó alany szülőt illeti meg ez a bizonyos adómentesség. Az eredeti adómentesség megadásának a célját is szeretném felidézni, mert sokan elfeledkeznek róla, amikor ezt a kérdést taglalják. Az adómentesség eredeti célja ugyanis az volt, hogy a tömegközlekedésben akadályoztatott súlyos mozgáskorlátozott személy gépjárművét hivatásszerű tevékenység ellátásához vagy oktatási intézménybe, illetőleg orvosi kezelésre történő rendszeres közlekedéshez használja. Na már most, azt tapasztaltuk, amikor megnéztük ennek az ad ókedvezménynek a használatát, hogy meglehetősen széles körben olyan gépjárművek esetében alkalmazták ezt az adókedvezményt, amelyekre elég nehezen lehet azt mondani, hogy a mozgáskorlátozottak egyébként általában szűk anyagi lehetőségeivel arányban álló ér tékű járművek lennének. Magyarul: viszonylag magas értékű, sokszor igen jelentős teljesítményű járműveknek az adómentességére használták ezt a kedvezményt az elmúlt időszakban, és nem az volt a meghatározó, hogy ezen járművekkel az egyébként valóban
