Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
578 Én nem látom most annak az esélyét, hogy magát az agrárstratégiát ilyen pártpol itikai megosztottság, és azt mondom, időnként nyílt szembenállás mellett, parlamenti keretek között - ami egy egyszintű parlament, szeretném jelezni, az érdekképviseletek, civilek nincsenek benn a parlamentben, csak a pártok - meg lehessen vitatni. Ezért m i azt csináltuk, és én azt gondolom, hogy jó módszerrel csináltuk, hogy pont egy évvel ezelőtt elkezdtük ennek a stratégiának a társadalmi vitáját, mégpedig úgy, hogy minden szakmai szereplőt több száz rendezvényen megkérdeztünk az ügyben, és én azt gondol om, hogy az Európai Unió által egyébként már elfogadott - és itt jeleznék vissza a képviselő úrnak - stratégia az ágazat döntő többségének a véleményét tükrözi. Én azt nem mondtam, hogy ezzel mindenki egyetért. De hogy az ágazat meghatározó szereplőinek és potenciális szereplőinek a véleménye alapján készült, ezt én nyugodtan kijelenthetem, és azt gondolom, hogy ez egy vállalható történet. És azt hiszem, azt sem kell elfelejteni, hogy legalább kétszer volt a mezőgazdasági bizottság előtt maga a stratégia, a z elmúlt héten a programot is bevittük bizottsági meghallgatás szintjén, és azt gondolom, hogy elég széles körű tájékoztatást adtunk államtitkár kollégámmal, és azt is szeretném jelezni, hogy elég intenzív vitát folytattunk már a stratégiai kérdésekről a 2 005ös agrárbeszámoló kapcsán is. Tehát én úgy gondolom, hogy nagyon sok helyen és széles körben, két vidéki körbejárással is, volt az ősszel, most van egy másik, amikor már a programot ismertetjük, tehát én nem gondolnám, hogy ez a stratégia, amit mi most fölvázoltunk, nem széles társadalmi alapokon nyugszik. Hozzáteszem: biztos van olyan eleme, amivel az ágazat egyes szereplői nem értenek egyet. Én azt gondolom, hogy amikor az a kérdés merül fel, hogy akarjuke az európai agrármodellt: igen, miután azon a szinten leszünk, ahol ők vannak. Mert könnyű úgy természetet védeni, amikor ők már tízszeresen túlterhelték magukat. Majd hogyha a mi adottságainknak megfelelő lesz - és lehet, hogy soha nem lesz egyébként , mint mondjuk, a sertéslétszám Dániában vagy Ho llandiában, akkor lehetne ezekről beszélgetni, képviselő úr. De ránk most olyan dolgot akarnak erőltetni, és ezt nem fogjuk hagyni, meg kell mondjam, és ezért van az, most elmondanám a képviselő úrnak, hogy nincs elfogadott programunk - egyébként még senki nek nincs, szeretném jelezni, mert december 16án jött ki a körirat az Európai Unióból, hogy milyen módon kell a hatszáz oldalas programot megcsinálni, ez minden országra igaz volt, nemcsak ránk , tehát én úgy gondolom, hogy ha persze betesszük a fejünket a kés alá, és azt mondjuk, hogy mindent elfogadunk, amit ők akarnak, akkor már lehet, hogy aláírt programunk van, de akkor nincs egy fillér, nem egy fillér, de akkor 10 százalék fejlesztési forrásunk van, nem 47, és teljesen más filozófia alapján hozhattu k volna a pénzeket. Én azt gondolom, hogy az ágazat egyértelműen fejlesztésre és technológiai modernizációra szorul. És az a technológiai modernizáció, amit most mi pont az egyes tengely mentén elkezdtünk vagy szeretnénk elkezdeni, az hozhatja azt a piaci versenyelőnyt, amit egyébként az adottságaink majdnem így is kompenzáltak, sokkal rosszabb technológiai körülmények között. Gondoljuk végig, hogy ha mi azzal a technológiával tudnánk, mondjuk, a gabonaágazatot, az állattenyésztést csinálni, mint a fejlette bb világ - és nemcsak Európáról beszélek, mert azért az európai világ most már nem igazán a legfejlettebb világ, azért ezt szeretném elmondani, egy kicsit bezárta magát egy bizonyos filozófia mentén , mekkora óriási versenyelőnyünk lenne most akár az euró pai piacokon vagy akár a külső piacokon. Nekünk ezt a versenyhátrányt meg kell szüntetnünk. Nincs másik esélyünk, ez az egy esélyünk van ebben a hétéves periódusban. És onnantól kezdve aztán már majd lehet arról beszélgetni, mikor ezt a szintet elértük… - egyébként még egyszer mondom: a kapacitásainknak megfelelő szintet már soha nem fogjuk elérni, mert volt ennek az országnak tizenhat elvesztegetett éve, amikor nem azt csinálta, amit a szakma követelményei diktáltak, hanem mindenkori politikai alapon dőlte k el a kérdések. Én még egyszer mondom: ezért nem lenne jó, hogyha ezek a stratégiai kérdések a parlamentben dőlnének el, és nem a szakmai közvélemény bevonásával és teljes, széles körű szakmai egyetértéssel. Tehát é n azt gondolom, hogy ez egy teljesen vállalható és normális program, és maga a jogszabály is egy vállalható, normális jogszabály. Mert, képviselő úr, nagyon szívesen látjuk, nagyon
