Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 27 (52. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
548 Úgy é rzem, hogy ez a mondat nem elfogadható, mert persze, a bíróság a világon mindenütt a vádindítványból és a védelem indítványaiból dolgozik, és a rendszerváltást megelőző bírói gyakorlatnak az egyik legfontosabb gondja az volt, hogy gyakorlatilag minden ügyé szi indítványt - nem mindegyiket, de a legtöbbet - a bíróság kész ténynek vette és elfogadta. Ha elfogadnánk ezt a “kész tényből dolgozunk” elvet, akkor persze, a bíróság az ügyészségi iratokból dolgozik, az ügyészség a rendőri anyagból dolgozik - akkor mi nek van ez a hosszú folyamat, ha nem azért, hogy ezek egymás tevékenységét, ha kell, felülbírálják? Egy szakértő mondta, szerintem helyesen, hogy ha ez így lenne, akkor csak a rendőrkutya felelős minden egyes tévedésért, mert attól kezdve a rendőrség a kut yára van utalva. Ez nem elfogadható, ezért van egy ilyen hosszú procedúra, egy ilyen hosszú eljárási rend, hogy a tévedéseket ki lehessen szűrni, és ne lehessen másokra hivatkozni. A másik, amit a tévedéssel kapcsolatban szeretnék mondani, hogy mondják, ho gy nyomás volt a rendőrségen. A politikától szerintem nem volt nagy nyomás, a médiákból valóban van, de kérem, ezt fogadják el. Mint ahogy minden országban egy súlyos bűncselekménnyel a média első helyen, kiemelt helyen foglalkozik, most megmondhatjuk, hog y ez ne legyen így, de így lesz. Ami fontos, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság ellenálljon ennek a vélt vagy valós nyomásnak, és a lehető legjobban végezze a munkáját. De, tisztelt Országgyűlés, visszatérve a halálbüntetésre, azt javaslom, hogy h a már ez a tévedés így kiderült, akkor ne csak Kaiser Ede és az ő családja, hanem mindannyian örvendezzünk annak, hogy Magyarországon nincsen halálbüntetés. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm , frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Kondorosi Ferenc államtitkár úr kíván felszólalni. Öné a szó, államtitkár úr. DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tiszte lt Képviselő Úr! Köszönöm az ön felvetéseit ebben a rendkívül bonyolult tárgykörben. Engem a helyzet nyilvánvalóan a harmadik hatalmi ágat illetően egy tartózkodó magatartásra késztet, és a konkrét esetről nem fogok nyilatkozni, az alkotmányos büntetőjog ö sszefüggéseit említeném. Mi, magyarok rengeteget vitatkozunk nagy alkotmányjogi, közjogi kérdésekről, így a halálbüntetésről is. Nyilvánvalóan ez a kérdés csak elvi szinten merülhet fel, mert a halálbüntetésnek álláspontom szerint sincs helye a XXI. század büntetőjogában. A képviselő úrral csak egy ponton vitatkozom, sajnos nem az Országgyűlés törölte a büntetési nemek közül a halálbüntetést… (Dr. Eörsi Mátyás: De ilyet nem is mondtam! Eltöröltük!) Igen, igen, ez a többes szám első személy valójában az Alko tmánybíróságot illeti. Megkockáztatom, ha a parlamenten múlott volna, nem biztos, hogy ezt a parlament megszavazza. Mondjuk, egy egyszerű többséggel talán összejött volna, de a lényeg az, hogy az Alkotmánybíróság egyik korai hat ározata döntött így. A halálbüntetés mellett érvelők gyakran említik, hogy az elkövető tettarányos büntetést érdemel, és érvelnek a talioelvvel. Számos kriminálstatisztikai adat bizonyítja a világ különböző országaiban, hogy a halálbüntetés nem alkalmas a z élet elleni bűncselekmények esetében sem az elrettentésre. Beccariát idézném, a büntetőjogászok atyját, aki azt mondta, hogy a bűnözés legerősebb fékje nem a büntetés kegyetlensége, hanem a büntetés elmaradhatatlansága. Azt hiszem, hogy ezt az elvet kell figyelembe vennünk ma is. A halálbüntetés jogalkalmazói tévedés esetén jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan. Habár a tévesen kiszabott szabadságvesztés büntetése esetén sem lehet az időt visszafordítani, és az el nem követett bűncselekmény miatt leült é veket meg nem történtté tenni, de ekkor legalább a tévedés észrevétele után lehetőség van az élet folytatására, míg a tévesen kiszabott halálbüntetés az életet véglegesen és visszavonhatatlanul elvonja. Az ember pedig nem tökéletes, ahogy erre a képviselő úr
