Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HOCK ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
4377 csináljunk. (Az elnök ismét csenget.) Minden egyes törvényjavaslat pozitív előbbre lépési szándékkal lett beterjesztve. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy jobban ügyeljenek a kétperces időtartamra. Kovács Zoltán képvis elő úr kétpercese következik. DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaik! Megvannak a szokásos provokatőrök a túloldalon, Tatai képviselő úr (TataiTóth András: Kikérem magamnak!) , Szabó képviselő úr, és hallgatva az ő hoz zászólásukat, egy korábbi történet jutott eszembe. A pápai Esterházykastélyban volt egy ősgaléria huszonhat képpel. Ebből a huszonhat képből az egyik képet restauráltatni kívántuk. Ez egy barokk festmény volt, és miután a tisztítócsíkok felkerültek a képr e, kiderült, hogy van alatta egy másik kép , és kiderült, hogy egy reneszánsz kép, az eredeti kép van ez alatt a kép alatt. Hasonló egyébként a történet ennél egy híresebb, mai, közkeletű történethez, ez a Botticellikép Esztergo mban. És az a kérdés merült fel, hogy a barokk képet állítsuke helyre, ami később került oda, vagy pedig az eredeti, reneszánsz képet. Erre a restaurátorok a következőt mondták: az egy hamisítás lenne, az egy hazugság lenne, ha nem az eredeti kép jelenne meg az ősgalériában, hanem az időközben ráfestett kép. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök ezt csinálják ma egész délután a vitanap alatt, hogy festik át a gyurcsányi őszödi beszédet minden felszólalásukban, kenik rá a korábbi kormányokra, és nem a beszédről beszélnek, nem arról az erkölcstelen hazugságról, amelyben önök is tettestársak, de legalábbis bűnsegédek voltak, mind a kormányprogram elfogadásánál, mind amikor azt ott végighallgatták. (Babák Mihály: Bizalmi szavazás volt! - Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Hock Zoltán képviselő úr kétpercese következik. HOCK ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden annyit szeretnék csak mondani, Göndör István azt mondta diadalittasan, hogy ezermilliárd forinttal csökkent a költségvetés kiadása. (Göndör István: Ezzel fog ebben az évben!) Fog. Azt mondom, hogy éljen. Csak arra szeretném a figyelmét felhívni, hogy 2004 és 2005 között, amikor a miniszterelnök saját hangját tett vallomása alapján nem csinált semmit, ötezer mil liárd forinttal nőtt az államadósság. Ha önök abban a két évben nem cinkosai a miniszterelnöknek a semmittevésben, hanem ösztökélik arra, hogy tegye a dolgát, amire megválasztották, tisztelt képviselő úr, mert megválasztották, akkor vélhetően a végét sokka l könnyebben érné el az ország, ami még meglehetősen hosszú lesz. Még egy megjegyzésem lenne. Sok mindenről vitatkozunk, hiányról, beszédről meg egyebekről. Fónagy János képviselőtársunk nagyonnagyon diszkréten, nagyon kulturáltan fogalmazta meg azt az óh ajt, amit egyébként, én azt gondolom, az ország többsége, a parlament ellenzéke vár önöktől, hogy alázattal, szelíden azt mondják, hogy elnézést kérünk, azt, hogy bocs. Ha ezen túl tudnák tenni magukat, ha nem élnék meg presztízsveszteségként ezt az egész történetet, azt gondolom, Őszödről nem vitatkozna ma itt a parlament, hanem régesrégen túl lennénk ezen a kérdésen. Görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy Őszödön egy heroikus igazságbeszéd hangzott el, miközben önök is tudják, hogy olyasmit védenek, amit nem lehet védeni. És azt gondolom, ezt várja el a miniszterelnöktől is, önöktől is az ország többsége. Ha ezt megtennék, régesrégen túl lennénk ezen a kérdésen. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) :
