Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4340 nyilvánosságra kerüljön. Ön ezt a beszédet a pajtásai előtt mondta e l a frakcióülésen, pajtásai előtt, elvtársai előtt, zárt körben, úgy gondolta, hogy ez majd nem fog kiderülni. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem tudom, tudjae már, hogy ki vitte ki ezt a hangfelvételt, mindenesetre ön szeptember közepéig olyannyi ra bátor volt, hogy azt hitte, hogy titokban van a beszéd, illetve most legutóbb egy hetilapban úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképpen már július elején érezte, hogy kint lesz ez a beszéd, mert volt egy sokak által megmagyarázhatatlannak tartott tévés főműs oridőben való megjelenése, amikor öltönyben megjelent júliusban, és a szabadsága előtt néhány keresetlen mondattal kellemes nyarat kívánt az országnak. Így utólag ezt annak minősíti, hogy ő már tulajdonképpen akkor érezte, hogy ez a beszéd mintha nyilvános ságra kerülne, és ez a feszítő érzés volt önben, amikor odament, és beszélt a nemzethez. Ez a feszítő érzés, ahogy látom, továbbra is önben maradt, mert ma tett egy újabb kísérletet arra, hogy átírja az őszödi beszédet. Az őszödi beszéd nem így hangzott el . Az őszödi beszéd egészen pontosan önökre vonatkoztatva hangzott el, önök előtt hangzott el, nem ránk vonatkoztatta. Tudom, hogy egy politikus számára az a leggyilkosabb, amikor a saját mondatait idézik vissza. Mert mégiscsak az embernek változhat a vélem énye, sokszor utólag tévesnek bizonyulhat bizonyos vélekedése, de azért az mégiscsak kínos, amikor az ember egy év után úgy gondolja, hogy akkor most úgy írja át a beszédet, hogy nemcsak a nyomdafestéket nem tűrő szavakat kicseréli nyomdafestéket tűrő szav akra, ez még bocsánatos bűn lenne, hanem egy kicsit belebele is csúsztat. Vagyis nemcsak az önök felelősségéről beszél, hanem az újraírt őszödi beszédben már az egész politikai elit felelősségéről beszél. Nemcsak az utóbbi négy évről beszél, hanem már az őszödi beszéd újraírt változatában az elmúlt 1617 év politikai felelősségéről és semmittevéséről beszél. Egyszer már mondtam, de mivel a jelenség kísértetiesen emlékeztet rá, ezért ismét figyelmébe ajánlom Ágnes asszony balladáját, aki a patakban folyamat osan mossa a ruhát, és bár a ruha tiszta, ő mindig úgy látja, hogy az véres. Így van ön ezzel az őszödi beszéddel. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Állandóan újradefiniálja, új értelmezési környezetet keres neki, tulajdonképpen nem is úgy gondolta, tula jdonképpen nem is úgy mondta. Göndör Istvántól most már azt is sejtjük, hogy tulajdonképpen nem is ön mondta, vagy nem ön írta, lehet, hogy nem is Őszödön volt, lehet, hogy nem is volt beszéd, és nem is volt hangfelvétel. (Derültség az ellenzék soraiban. - Font Sándor: Sőt, még Őszöd sem létezett.) De mi volt ez a mai kísérlet, miniszterelnök úr? Ez egy bocsánatkérés volt most? Most azért mondta el itt nekünk, mintha nekünk szánta volna eredetileg is a beszédet, hogy ezúton bocsánatot kérjen a Magyar Köztár saság nyilvánosságától? Miért tartotta szükségesnek, hogy ezt most újra elmondja? Úgy gondolta, hogy most az emberek egy ahaélmény következtében otthon a távkapcsolójukat leteszik maguk mellé, és azt mondják, hogy ja, tényleg, rosszul emlékeztem, valóban nem azt mondta Gyurcsány Ferenc egy évvel ezelőtt, ami kijött, és hogy a Fidesz még arra is képes, hogy obszcén szavakat építsen egy egyébként konstruktív szellemiségű kritikai beszédbe, és most itt az alkalom, hogy a helyére tegyük a dolgokat. Ha bocsánat ot akart kérni, akkor kérjen bocsánatot a magyar nyilvánosságtól! Magyarázkodni akart? Ön is érzi, hogy ez egy, mondjuk úgy, elszúrt beszéd volt (Derültség az ellenzék soraiban.) , hogy a Ház tekintélyét azért megőrizzük ezzel a fordulattal, és nemhogy az ö n számára, az ön karrierje szempontjából, de a Magyar Köztársaság fejlődése szempontjából, az egész politikai rendszer működése szempontjából egy rendkívül káros beszéd volt. Vagy most át akarja írni a történteket? Ugyan ön azt mondta, hogy önt nem érdekli , hogy a történelemkönyvek mit fognak írni pár év múlva, és ön szerepelni foge benne vagy nem. Fog szerepelni egyébként, ez garantált. De mégis lehet, hogy van egy olyan vágy önben, hogy ha majd az unokája kinyitja a történelemkönyvet, akkor még az apró b etűs, idézőjelek közé foglalt szövegben se az legyen, hogy - hanem legyen más. Vagy mi volt a célja most ezzel, hogy fölolvasta nekünk újra ezt az őszödi beszédet egy szalonképes és enyhén torzított változatban? (Gyurcsány Ferenc:
