Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - „Egyéves az őszödi beszéd” című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4338 Ildikó , mit kell még elmondanom? Ja, igen! Fogunk csinálni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nincs is itt!) egy Új Magyarország tervet. Az emberek ezt szeretik, jól is hangzik, lehet rá jó politikai kampányt építeni, de nehogy azt higgyétek, hogy valami lényegeset meg fogunk változtatni. Egy frászt! Ne akarjatok új világot építeni, az embereknek teljesen megfelelő ez a régi, csak egy kicsit legyen jobb. Mint már mondtam, az emberek mindennél többre értékelik a nyugalmat és a biztonságot. Tudom, egyeseknek nem tetsz ik, hogy nem csinálunk nagy dolgokat. A politikusok nagy többsége nem csinál soha nagy dolgokat sem nálunk, sem más országban. Nekünk sincs benne a munkaszerződésünkben, hogy mi kell, hogy megreformáljuk az egész magyar egészségügyet, a közigazgatást meg a z oktatásügyet. Valami változtatás biztos lesz, de csak lépésről lépésre, majd kiforrja magát a dolog. Valamennyi autópályát is építünk, de a vasúti szárnyvonalakat nem szüntetjük meg, majd legfeljebb, ha már egyetlen utas sem lesz, de a vasút az a falu fe jlődésének szimbóluma, ugyanúgy, mint a kisposta, a négyosztályos iskola meg a drága doktor bácsi az öreg sztetoszkópjával. Értsétek meg, érezni kell az egyszerű emberek lelkét, ha még egyszer választást akartok nyerni. Ne mondjátok, kedves szocialista bar átaim, hogy kishitű vagyok. Inkább realista. Magunk között persze elmondhatjuk, hogy az évek, évtizedek alatt rögzült egy sor társadalmi hazugság, egy sor igazságtalanság - de mi tehetünk erről? És fogja valaki rajtunk valaha ezt számon kérni, hogy nem tet tünk ellene semmit? Dehogy fogja! Orbán is csak a hatalmat akarja, nem az ország felfordítását. Nincs olyan politikai erő, amely alapvető, úgymond, távlatba mutató változtatásokat akarna az ország érdekére hivatkozással végrehajtani. Hát akkor miért legyün k mi azok? Jó ez nekünk? Kell ez nekünk? És ne mondjátok, hogy ez a dagonyázás, mert akkor ezt az egészet nem vállalom. Akkor inkább elvonulok, és írok majd rohadt jó könyveket a magyar baloldalról.” Itt ért véget Gyurcsány Ferenc Őszödön el nem mondott al ternatív beszéde. Egy olyan beszéd, amely homlokegyenest különbözött attól, amit itt hallottunk a miniszterelnök úrtól, amit valójában elmondott Őszödön az MSZP zárt frakcióülésén. Egy olyan beszéd, amelyet nem volna érdemes lehallgatni, nem lett volna érd emes kiszivárogtatni, és amelynek egyéves évfordulójáról nemhogy az ellenzék, de még a kormánypárt sem emlékezett volna meg. Igaz, ez olyan beszéd lett volna, amely talán érdektelensége és semmitmondása okán nem adott volna lehetőséget a politikai ellenzék nek arra, hogy hosszú hónapokig csámcsogjon Gyurcsány Ferenc kemény és helyenként valóban nyers stílusán, kizárólag zárt körnek szánt, önmarcangoló kifejezésein. Ez olyan beszéd lett volna, amely nem adott volna lehetőséget a jobboldalnak arra, hogy a besz éd alapvető üzeneteit meghamisítva, céltudatosan és önkényesen kiragadott szövegrészekkel próbálja meg lejáratni itthon és külföldön a Magyar Köztársaság szocialista miniszterelnökét. Ez olyan beszéd lett volna, amely azt üzente, hogy a magyar szocialisták csak a kormányzás lehetőségéért, csak önmagukért, a hatalomért akarták megnyerni a választásokat, ezért semmivel sem különbek politikai ellenfeleiknél. De Gyurcsány Ferenc nem ezt a beszédet mondta el. Gyurcsány Ferencnek esze ágába sem jutott ilyen beszé det mondani. S nekünk, akik a szavazatainkkal megerősítettük őt a miniszterelnöki székben, valószínűleg eszünk ágába sem jutott volna őt megerősíteni, ha ki akart volna térni azok elől a konfliktusok és kockázatok elől, azok elől a távlatos hatású reformok elől, amelyek szükségesek és elodázhatatlanok Magyarország gazdasági és szociális felzárkózásához, a magyar társadalom fejlődéséhez, a meglévő igazságtalanságok, a méltánytalanságok felszámolásához. Gyurcsány Ferenc beszédét nem a választási sikert követő győzelmi mámor jellemzi, hanem a kihívásokkal való szembenézés, az ország jövőjéért érzett emberi és politikusi felelősség. Mint mondott valóban? “Olyan dolgokat próbálok veletek elfogadtatni, ami egyénileg, egzisztenciálisan nem túl könnyű: kevesebb jöve delem, kisebb költségtérítés, kisebb kormány. Tehát önmagunkon kezdjük. Kiigazítjuk közjogi értelemben a rendszerváltás örökségét, összekapcsoljuk az egyéni és közösségi szabadságot az ahhoz tartozó felelősséggel. Egy sor változás, amit akkor is meg kell t enni,
