Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
4309 szolidaritás úgy, hogy ne az adott rossz helyzetében rögzítse a szociális támogatás vagy a segély az érintetteket, hanem a kitöréshez járuljon hozzá. Úgy változtassuk meg a szociális ellátásoknak, támogatásoknak a rendszerét, hogy az sokkal inkább az erőfeszítésre ösztönözzön, a munkavégzés irányába hasson, adja meg a lehetőséget, hogy azokban a családokban, ahol sokszor a gyermekek számára mutatott sz ülői minta örökíti egymásról egymásra a szegénységet - merthogy a segélyen való élés a szülői minta sok családban, nem kevés hátrányos helyzetű családban , legyen kitörési pont a felnőttkori tanulás, ha kell, akár a közfoglalkoztatás keretében, de a szemé lyes erőfeszítés. Ez adja a gyermekeknek a mintát arra, hogy értelmet kapjon az a mondás, hogy tanuljál, fiam, hogy dolgozni tudjál. Úgy hiszem, az állami gondoskodás a modern és a baloldal iránt elkötelezett politikákban nem az egyéni felelősség átvállalá sát jelenti, hanem sokkal inkább azt a kollektív felelősséget, amelyik is a verseny megvívásának feltételeihez járul hozzá. Természetesen különféle politikai erők között értékválasztásuk alapján különbség van abban, hogy hogyan viszonyulnak a versenyhez és a szolidaritás két alapvető értékéhez. Abban a koalíció közös, hogy a versenyt elkerülni nem lehet, hogy nem lehet úgy gondoskodni, hogy megóvjuk a versenytől az országot és az embereket, és abban is közös, hogy a versenyt sikeresen, minél nagyobb számban , minél nagyobb arányban az országban megvívni úgy lehet, hogy ha nemcsak biztatjuk az embereket a verseny megvívására, ha deklaráljuk az öngondoskodás kötelezettségét, hanem az öngondoskodás lehetőségét is rendelkezésre bocsátjuk. Magyarán: odaállunk mind azok mögé, akik teljesítménnyel kívánnak boldogulni. Természetesen az is igaz, hogy bár alapvető törekvése Magyarországnak - és azt gondolom, ebben közmegegyezés van , hogy az európai forrásokat felhasználva, minél szélesebb körnek kell esélyt teremteni a felzárkózásra, de világos, hogy nem lehet a versenynek mindenki győztese. A leszakadókra vonatkozóan erős szociális hálót kell működtetni, és itt helye van a társadalmi szolidaritásnak. A kihívás tehát a munkaügy és a szociálpolitika eszközrendszerét ille tően is az, hogy olyan új helyzetet teremtsen, hogy a fejlesztés forrásai ne a társadalmi igazságtalanságokat nagyítsák fel, hanem a társadalmi esélyeket javítsák. Hogy Csengey Dénest idézzem, volt MDFes költőt és politikust, ő azt mondta, hogy Európába, de mindahányan. Úgy hiszem, hogy a nagy nemzeti kihívás valóban ez most Magyarország számára, hogyan tudjuk a fejlesztési forrásokat, azt a nagy esélyt, aminek a kapujában Magyarország áll, a lehető mértékben a legnagyobb többség számára biztosítani, és ho gyan tudjuk átalakítani az eszközrendszerünket úgy, hogy az a startvonalra állást, a hátrányokból való kitörést és a nagyobb teljesítményt szolgálhassa. Nyilvánvalóan akkor lehetnek sikeresek a jelentős átalakítások, amelyek sokak szerzett jogait érintik, sokak szerzett jogait megváltoztatják, ilyen értelemben jelentős konfliktusokkal járnak, hogy ha a többség számára, akikre irányulnak ezek a változások, világos, hogy ez egy új nézőpont kialakítását és új módon működő közszolgáltatások kialakítását is jele nti. (13.00) Az új mód pedig az, ami már a politika és a gazdaság világában lezajlott: hogy az állampolgár, a szolgáltatást igénybe vevő a fontos, ő az, akiért a verseny van, az állam pedig nem a szolgáltatást biztosító intézményeket támogatja, hanem magát a szolgáltatást, és a szolgáltatást igénybe vevő állampolgár szempontjai szerint jár el. A reformok zöme éppen ebből a szempontból rendezi át a működést. Tapasztalhattuk, önök is tudják, hogy milyen gyorsan rendezte át a piacgazdaság új követelménye azt a fajta szituációt, ami a vevő és az eladó között a gazdaság világában volt, a verseny természetesen a vevőért, a fogyasztóért zajlik; hogy milyen módon rendezte át az új politikai intézményrendszer, a többpárti parlamenti demokrácia az állampolgár szavazat áért, támogatásáért való versenyt a különféle politikai erők között. És ugyanez nem történt meg a rendszerváltás óta teljesen és megfelelő módon a közszolgáltatásokat tekintve, ahol ma még mindig nagyon sok esetben a közszolgáltatást nyújtó az, amely prefe rált, szemben az állampolgárral, aki azt igénybe akarja venni, akár az oktatásban, akár az egészségügyben, szociális és más ellátásokban. Itt szintén a feje
