Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 14 (83. szám) - A két politikai vita időkeretének ismertetése: - „A második Gyurcsány-kormány első éve” című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4256 akik az apró napi ügyeket intézik. Nem emlékszem pontosan, hogy hány megyéjük volt, 1314, most ehelyett öt régiót csináltak, ötöt. Dánia hatalmas múltú ország, szép történelme van, nyilván hosszan tudnának beszélni a saját - elnézést kérek - Szent Istváni örökségükről, és arról, hogy miért nem szabad hozzányúlni a megyerendszerhez. Sokat tudn ának arról beszélni, hogy miért fontos demokratikus alapjog a települési önkormányzathoz való jog. Csak szólok, Dániában nagyon jól mennek a pénzügyek, szufficitje vannak a költségvetésnek, Európa egyik legversenyképesebb országa. De a regionalizációval kó rházakat és iskolákat vonnak össze, helyenként zárnak be, és nem azért, mert költségvetési kényszer van, hanem mert bölcsesség van. Tudják, ha versenyképesek akarnak maradni, ezt kell tenni: reformok sokaságát. Magyarországon pedig azon vitatkozunk, hogy k elle ezt csinálni. Magyarországon arról akarnak népszavazást csinálni, hogy mit ne csináljunk. Mondják, miért nem arról tartunk népszavazást, hogy mit csináljunk? Nem az kéne az országnak? Vagy még lebeszélnénk arról is, amit végül el tudtunk indítani? Ba lgaság lenne. Balgaság helyett bölcsesség, gyenge Magyarország helyett erős Magyarország. Nem ámítani kell Magyarországot, hogy erős leszel, ne csinálj semmit! Aki járt már konditeremben, az tudja, hogy ahhoz, hogy valaki erős legyen, nem nem kell csinálni semmit, hanem épp ellenkezőleg, súlyokat kell emelni, és amikor az ember emeli, az nem kényelmes. Maguk le akarják beszélni arról az országot, hogy megtegye az erőfeszítéseket. Ez az igazság, hogy én meg éppen rá szeretném beszélni. Önök a könnyebb utat v álasztják, de a könnyebb út a lejtőn van, a könnyebb út lefelé vezet. Épp az elmúlt sok év gyakorlata az, ami ezt megmutatta. A fejlesztések maradnak harmadsorban. A fejlesztések arról szólnak már, hogy egy átalakuló egészségügy, egy átalakuló oktatás, egy átalakuló állam fogadja be ezeket a fejlesztéseket, hogy szolgáljuk a szociális és munkaügyi ellátás korszerűsítésének intézményi feltételeit; hogy Magyarországon újra utak épüljenek; hogy épüljön abban a huszonegynéhány kistérségben is járóbetegszakell átás, ahol nincs - huszonegynéhány kistérségben nincsen járóbetegszakellátás, önök ezt tudják jól ; hogy Szegeden vagy Pécsen új klinikai tömbök épüljenek; igen, hogy az M6os elérje Pécset; hogy végre kiszabadítsuk fogságából az Alföld jelentős részét, Karcag felé is el lehessen menni (Dr. Vadai Ágnes tapsol.) gyorsforgalmi úton, de elérjünk Békésbe is, mondhatnám, és hogy igen, ne csak álom legyen, hogy Nyíregyházán is autópálya lesz augusztusban, hanem át is lehessen adni. Ezt mindet csinálni kell. Hé tszáz iskolát fogunk felújítani a következő időszakban, hétszázat. Vitatkozhatunk azon, hogy kelle digitális tábla, de figyelmeztetem magunkat: az iskola megújítása nem elsősorban az épületek megújítása; az iskola megújítása a pedagógia megújítása, az isk ola megújítása egy újfajta viszony létrehozása gyerek és gyerek, gyerek és tanár között. Márpedig ha valamit meg kell újítani egy olyan országban, ahol azt látjuk, hogy Európában egyedülálló módon a közoktatás nem csökkenti az otthonról hozott különbségeke t, hanem megőrzi, helyenként növeli; hogy a gyerekek matematikatudására két dolog van leginkább befolyással: honnan jöttek és milyen iskolába járnak; hogy nem egyszerűen szabad iskolaválasztás van, hanem szabad gyerekválasztás lett Magyarországon; elitisko lák vannak és elkeserítő képet mutató, egyre gyengébb iskolák Magyarországon. Ezek a fejlesztések kellenek Magyarországon, ezekről szól a következő időszak. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, és ne lyukas vödörbe öntsük ezt a pénzt, ahhoz kellett rendet t eremteni a költségvetés környékén, ahhoz kellett elindítani a szerkezeti reformokat. Szerintem butaság lenne megijedni az első év végén. Ha azt mondják, hogy ez egy emberes időszak volt, azt mondom: mi az hogy, nagyon is! Kétségtelen módon úgy vagyunk ezze l, mint az előbb már említett konditerembe járó barátunk - ez meg tudja viselni az embert. De nem azért járunk konditerembe, hogy elfáradjunk, hanem azért, hogy megerősödjünk. Nem az a vége ennek a kormányzati ciklusnak, hogy az első évben, amikor hihetetl en kihívásokkal néztünk szembe, és azoknak egy jelentős részét megoldottuk, most azon bosszankodjunk, hogy persze, ez fárasztó volt. Azt tudom mondani, hogy ebből kell erőt meríteni, hogy ez a fajta fáradság hozza meg az
