Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 12 (82. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
4223 egyszerűen, ha tudná, sem képes, fizikálisan nem képes ezt megtenni. Erre legyü nk tekintettel, én azt mondom. Itt meg is állok, mert úgy látom, ki fogok csúszni az időből. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, kíváne még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vitát lezárom. Megadom a szót Szetey Gábor államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. SZETEY GÁBOR , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretné m jelezni, hogy nyilvánvalóan a képviselő urak által elmondottakat is mindenféleképpen figyelembe kívánjuk majd venni a továbbiak során. Meggyőződésem, hogy a köztisztviselői törvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásával átláthatóbbá , rugalmasabbá és teljesítményelvűbbé válik a magyar közigazgatás. Ezzel ténylegesen megalapozhatjuk az európai mérce szerint is versenyképes közigazgatásunk megteremtését, amelyre különös tekintettel van szükségünk a 2011es európai uniós elnökségre való felkészülésünk során. A törvénymódosítással egy olyan modernizáció veszi kezdetét, amely egyszerre támaszkodik a magyar közigazgatás ma is követendő hagyományaira, valamint a nyugateurópai közigazgatási trendeknek megfelelően az üzleti szféra legkorszerűb b, alkotóan adaptálható megoldásaira. (10.00) Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az általános vita folyamán felvetődött, hogy nem lehet eredményes az a fejlesztés, ami a piaci módszereket más országok gyakorlatának szolgai másolására építi. A magam rés zéről azért nem osztom ezt az aggodalmat, mert úgy gondolom, a magyar közigazgatásnak elég erősek a gyökerei ahhoz, hogy képes legyen befogadni és adaptálni a hazai környezet sajátosságaihoz a kölcsönvett és máshol már jó gyakorlatként működő, bevált eljár ásokat, technikákat. Itt hadd térjek rá egy másodpercre a Czomba képviselő úr által is elmondott témára. Azt a példát, amit egyébként a pályáztatás során ez a KSZK nevű intézmény a kiválasztással kapcsolatosan tesz, nem az üzleti életben találtuk ám. Gyako rlatilag ez a módszer hozzánk hasonló méretű országoknál - ír, osztrák, szlovén - tulajdonképpen ugyanebben a formában működik. És egyetértek a képviselő úrral, ne csorbítsuk mi a vezető jogait azzal, hogy ne ő válassza ki, de a nnyiban igenis avatkozzunk bele, hogy azt a mindannyiunk által ismert, kicsit posztfeudális, urambátyám gyakorlatot valamennyire szűkítsük le, és csak egy olyan közegből választhasson ki, amelyről tudjuk jó előre, hogy megfelelő képességgel, végzettséggel, kompetenciákkal rendelkezik. A döntés joga továbbra is a vezetőé, a KSZK intézménye csak előszűrést csinál - még egyszer - ezen országok mintája alapján is. Elhangzott az is, hogy a módosítás túlzottan sok adminisztrációs terhet ró az önkormányzatokra, il letve a közigazgatási szervekre. Kétségtelen, hogy az alkotmányosság, jogbiztonság és esélyegyenlőség megkövetel bizonyos formalizált eljárásokat - kötelező pályázat és tartalékállomány, új típusú teljesítményértékelési rendszer , amelyek kötöttségekkel j árnak, de nem lehet az a célunk, hogy továbbra is fenntartsuk például a kiválasztás területén az átláthatatlan viszonyokat és a személyi összefonódások alapját képező túlzott szubjektivizmust. Hozzáteszem ehhez, nekem meggyőződésem - a teljesítményértékelé si rendszerre utalva , hogy igen, egy vezetőnek az egyik első számú kötelessége egyébként is és eddig is az lett volna, hogy megfelelő módon visszajelez és értékeli a saját kollégáját. Azt gondolom, ha ezt intézményesítjük és ez bizonyos értelemben időköt elezettséget is jelent, az szerintem nem baj.
