Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 12 (82. szám) - Dr. Mari Elka Pangestu, indonéz kereskedelmi miniszter és delegációjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz):
4218 befizetett tandíj ellenében a diák követelhet minőségi oktatást, felkészült oktatókat, modern egyetemi infrastruktúrát. Ezért nem hiszem, hogy bárki arra akarna szavazni, hogy az állam az értéktelen diplomát, egyetemi dömpingokta tást nyújtó felsőoktatást tartsa fenn. A következő hónapok feladata, hogy minél többször elmondjuk, a népszavazás nem a kormányról szól, ezek a reformot kiegészítő, megalapozó lépések. Ha hatályban maradnak, úgy esély van rá, hogy végre tudjuk hajtani a re formokat, európai színvonalú egészségügyet, minőségi szolgáltatást nyújtó oktatási rendszert tudjunk teremteni. Ha viszont győz az ellenzék álláspontja, akkor itt nem fog történni semmi, ahogy az egészségügyi ellátórendszerben az elmúlt 17 évben szinte sem mi érdemi előrelépés, reformlépés nem történt. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy mindaddig, amíg a radikális ellenzék politikájának fő üzenetévé teszi ezeket a népszavazási kezdeményezéseket, addig semmi esély arra, hogy értelmes közbeszéd folyjon a népszav azás helyéről az alkotmányos intézményrendszerben. Őszintén remélem, hogy a köztársaság el tudja kerülni a permanens népszavazási kampányok okozta kormányzati cselekvőképtelenséget, és eljön az a nap majd, amikor e Ház falai között közösen újra tudjuk gond olni a népszavazásra vonatkozó teljes jogi szabályozást. Ebben bízva megköszönöm figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. (Nem jelentkezik senki.) Megado m a szót Farkas Flórián frakcióvezetőhelyettes úrnak, felszólalásának címe: “Valamennyiünk érdekében VIII.” FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden ország boldogulása és jövője attól függ, hogy egészséges polg árok egészséges környezetben, kiegyensúlyozott gazdasági körülmények között élneke. Így tudnak egy ország polgárai egészséges jövő nemzedéket nevelni, országukat gyermekeik számára is épségben megőrizni. A magyar lakosság egyharmada szegénységben él, közö ttük legtöbben betegek. A magyarországi cigányok tíz évvel hamarabb halnak meg, mint boldogabb honfitársaik. Miért van ez így? Éppen az a veszélyeztetett szegény réteg, közöttük a cigányok is, tartós létbizonytalanságban él. Munkanélküli csak időnként jut alkalmi vagy közmunkához, sorsát úgy éli meg, hogy reménytelen, reménytelen küzdelem. Gyermeke nem kap pozitív mintát, nem látja azt, hogy apja, anyja eredményesen dolgozik és él. Ez a depresszív lelkiállapot nemcsak lelki betegségek melegágya, de sok test i betegség is a rossz mentális állapot következménye. Szabade ilyen társadalmi körülmények között veszélyeztetni a pszichiátriai betegellátást? Bármennyire jól hangzik minden jó tanács a helyes táplálkozásról, az a szegény cigányember, aki nem tudja minde n nap jóllakatni a családját, nem törődhet az egészséges étkezés szabályaival. Az alapvető élelmiszerek áfájának 20 százalékra emelésével a legszegényebbeket sarcolja meg az állam, és teszi számukra még elérhetetlenebbé az elégséges táplálkozást is, nem be szélve az egészségesről. Ha minden hátrányos helyzetű gyermeknek helye lenne az óvodákban, akkor legalább a gyermekek nem nélkülözhetnének, és talán fejlődésük is egészségesebb lenne. Gondolkozzanak el azon, nem volnae életmentő, ha a szegénységben élő cs aládok gyermekei, és közöttük természetesen a cigányoké is, mindennap hozzájuthatnának az óvodában, az iskolában a közétkeztetéshez. Súlyosan veszélyezteti a szegény cigányemberek egészségét az is, hogy méltatlan lakáskörülmények között élnek. Ezek a lakás ok, inkább putrik vizesek, télen kifűthetetlenek, a tisztálkodás alapfeltételei sem biztosítottak, és nincs egészséges ivóvizük. A rossz higiénés viszonyok között nagyon sok betegség szinte elkerülhetetlen. Nem alapvető feltétel és népegészségügyi cél, hog y a mélyszegénységben élők számára legalább egészséges ivóvizet biztosítsunk intézményesen?
