Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 12 (82. szám) - Dr. Mari Elka Pangestu, indonéz kereskedelmi miniszter és delegációjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
4215 Dr. Mari Elka Pangestu, indonéz kereskedelmi miniszter és delegációjának köszöntése ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló dr. Mari Elka Pangestu asszonyt, indonéz kereskedelmi minisztert , aki egy delegáció élén van Magyarországon. (Taps.) Magyarországi programjához és megbeszéléseihez sok sikert kívánok. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pettkó András frakcióvezetőhelyettes úr, MDF: “Mind az öt parlamenti párt támogatja a civil bank felállítását” címmel. Öné a szó. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tis ztelt Államtitkár Úr! A civil szervezetek érdekeinek védelmében rendszeresen szót emelek, ezért kívánok szólni most is napirend előtt. Szeretném ugyanis képviselőtársaim figyelmét is felhívni a nonprofit szektor egyre tarthatatlanabb finanszírozási nehézsé geire. Tudom, hogy nem újdonság manapság, hogy egy foglalkoztatási csoport, társadalmi réteg vagy korosztály panaszkodik, hiszen a megszorítások időszakát éljük, ami igenis fájdalmas mindannyiunknak. A társadalmi szerveződésekre viszont azért kellene odafi gyelnünk, mert a problémáik megoldásához másra szinte nincs is szükség. A likviditási nehézségeik megoldása ugyanis nem a költségvetési kiadások emelésével, hanem hatékony politikai támogatásunkkal, hatékony érdekképviselettel és közmegegyezéssel érhető el . Ma Magyarországon a körülbelül 70 ezer civil szervezet nagyjából 500 ezer forint alatti éves költségvetési keretből gazdálkodik, ami jellemzően a kötelező adminisztrációs költségeik fedezetéül szolgál. Véleményem szerint ez abszurd. Mint ahogyan az is, h ogy az egyre növekvő igény ellenére is egyre apad a pályázati forrás, ami a fennmaradásuk, a működésük alapja. Ezt jellemzi jól az az adat, amely szerint a nemzeti civil alapprogramhoz érvényesen pályázó civil szervezetek működési támogatási igénye 70 mill iárd forint, míg a lehetőség csupán 6,8 milliárd forint. És ne higgyük, hogy maradéktalanul boldogok lehetnek azok a kiváltságosok, akik részesülhetnek ebből az összegből. A pályázatok ugyanis bár előfinanszírozásúként hirdettettek meg, jellemző módon több hónapos késéssel kerülnek kifizetésre. Hogy világosabb legyek: a Bóbita Egyesület ovis hagyományőrző táborát júliusban szeretné tartani, aminek a költségeire márciusban pályázik, s bár már júniusban értesítik a sikerről, szerződést kötnek vele, de csak jö vő januárra kaphatják meg a pénzt. Mit tehetnek? Lemondják a tábort és visszafizetik a pénzt, vagy megelőlegezik valamilyen forrásból. És itt a bökkenő; ha egy család vagy egy vállalkozás átmeneti pénzzavarba kerül, jellemzően kölcsönt kér a rokonától, a b arátjától vagy egy banktól. De hová fordulhat egy egyesület? Hát sajnos a bankokhoz biztosan nem, mert a profitorientált pénzintézetek nem ismerik a nonprofit szervezet fogalmát - illetve dehogynem, csak rosszul. Adott tehát az egyik oldalon egy megszorult civil szervezet, a másikon egy bizalmatlan pénzintézet, a harmadikon egy rosszul pályáztató állami rendszer, és a negyediken a mindezt szemlesütve hallgató politikusok. Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan megoldási képlet, ami a felek megelégedése mel lett oldja meg ezt a kérdést és abban is, hogy ennek a kulcsa csakis a politika lehet. Ezért a Magyar Demokrata Fórum képviseletében két héttel ezelőtt tanácskozásra hívtam a civil szervezetek, a
