Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - Az állami vagyonról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
4164 az - majd' azt találtam mondani, hogy méltatlanul késő, de most már azt kell mondanom, hogy méltatlanul korai - órában a Ház elé került. Varga Mihály képviselőtársam 144. ajánlási számon a vagyontörvény mellékletére adott be javaslatot, amely több, jelenleg 99100 százalékos, illetve kisebb mértékű állami tulajdonra v onatkozik. Engedjék meg, hogy ezek közül fontosságára való tekintettel kiemeljem a Magyar Villamos Művek Zártkörű Részvénytársaságot. 2005 végén ritka kivételként ötpárti konszenzussal fogadta el a parlament az akkori villamosenergiatörvény módosítását, a melynek az egyik legfontosabb momentuma az volt, hogy a Mavir, a rendszerirányító bekerült az MVM Zrt. köreibe. (0.10) Tehát a 99 százalékos állami tulajdon tartalma jelentős módon megnövekedett, és ez igen jelentős hazai áramtermelés, hiszen ebben a portf ólióban van a Paksi Atomerőmű a hazai áramtermelésben képviselt 40 százalékával. A nagykereskedelmi tevékenység mellé bekerült mind az import, mind a hazai elosztás szempontjából meghatározó jelentőségű Mavir is. Akkor tehát, amikor ennek a 99 százalékos á llami tulajdonnak a 75 plusz egy százalékra történő mérséklését, tehát gyakorlatilag egy 24 százalékos privatizációt javasol a törvénytervezet, a jelentősége messze több annál, mint hogy néhány száz milliárd, hasonlóan a Ferihegyi nemzetközi repülőtérhez, eltűnik a költségvetés bendőjében, anélkül, hogy az állami vagyon gyarapodna, vagy az ország gondjai valamilyen számottevő vagy látható, érzékelhető módon megváltoznának. Kérem képviselőtársaimat, hogy Varga Mihály javaslatát legalább ebből a szempontból s zíveskedjenek értékelni, és támogassák azt, hogy a magyar áramtermelés, árambiztonság, díjakra való ráhatás, tehát mind a lakosság, mind a gazdaság szempontjából meghatározó jelentőségű MVM Zrt.nél ne nyissák ki azt a kaput, amelyről mindnyájan tudjuk, ho gy hova vezet. Tudom, az a hivatalos válasz és magyarázat, bizottsági ülésen is ezt végigbeszéltük, hogy tulajdonképpen ez a 24 százalék egy modern dolog, elsősorban a koalíciós partnerek politikai elvárása, amely a versenyhez való hozzáférést, a mai kor á llítólagos versenykövetelményeinek való megfelelést szolgálja. Mindnyájan tudjuk, hogy az így akár csak a tőzsdére kiment tulajdoni értékhányad előbbutóbb azoknak a nagybefektetőknek a kezébe kerül, akik ezeknek a megszerzésével messze nemcsak egy kiváló üzletet, hanem a magyar nemzeti integritást alapvetően érintő stratégiai ágazatot kapnak kézhez. És onnan a dolog megállíthatatlan. Végigcsináltuk másnál, végigcsináltuk, az elmúlt tízegynéhány év erről szólt. Meggyőződésünk és meggyőződésem, hogy sok mind ennel lehet gazdaságideológiai vagy egyéb szempontból vitatkozni. De az utolsó magyar igazán meghatározó stratégiai létesítményen, amelyet kérem szépen, NyugatEurópában sem adnak el a szabad verseny oly nagy híveinek tűnő nyugateurópai államok, gondoljan ak a francia, német, finn, svéd vagy akármelyik más energiatermelő bázisokra, kérem, hogy ezt fontolják meg, és támogassák Varga Mihály képviselőtársamnak abbéli javaslatát, hogy az MVM Zrt. maradjon meg a jelenlegi 99 százalékos állami tulajdonban. Ha ped ig másként döntenek, akkor a Mavirt onnan ki kell venni, mert hallatlan bajt csinálunk azzal, ha a Mavir is a privatizáció sorsára jut. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Fónagy képviselő ú r. Két percre szót kér Kovács Tibor képviselő úr, MSZP. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Én azzal értenék inkább egyet, amellett, hogy természetesen nem kívánja senki sem az MVMet privatizálni, és legaláb bis a többségi állami tulajdont megszüntetni, de a legfontosabb az, hogy az MVM is piaci körülmények
